2018. június 5., kedd

KonMari újra és újra

Az utóbbi időben egyre jobban elmentem a minimalizmus irányába, de most eszembe jutott, milyen régen kezdtem neki a KonMari-módszernek, s ideje feleleveníteni. Elővettem a könyveket, olvasgatom, lapozgatom. Szembesülök azokkal a "hibákkal", amikbe újra és újra beleesem és amiért nem olyan látványos nálunk a változás, mint ahogy szeretném.
Néhány dolog, ami most eszembe jut.

Nem vagyok elég szigorú.
Amíg van hely elpakolni, amíg eszembe jut valaki, akinek talán "jól jönne", addig csak teszem ide-oda a cuccokat. Tehát itt vannak, foglalják a helyet.

Nem szabadulok meg tőlük azonnal.
Mert akkor már egyszerre elvinnék egy nagy zsákot a családsegítőbe, meg megvárom, amíg az antikvárium környékén van dolgom, stb., stb. Ezek is itt vannak, foglalják a helyet.

Nem csinálom meg egy szuszra.
Az élet kiszámíthatatlan, egy nagycsaládban még inkább. Minél több nap telik el "eredménytelenül", annál nehezebb újra kezdeni.

Vásárolgatok.
Bizony, mint mindenki, én is hazahozok újabb cuccokat, amiről a boltban azt gondoltam, hogy ezt muszáj, ez nagyon hasznos lenne nekem! Nem. Tudok nélküle is élni.

A "KonMari-gondolkodás" elsajátítása.
Most konkrétan a "betöltötte a szerepét"-dologra gondolok. Ezt mindig elfelejtem magamtól megkérdezni, pedig sokat segítene. Nálam a legfontosabb szempontok, hogy szép és hasznos legyen valami. Ezen kívül még vannak apróságok. A hasznosságba pedig eddig nem vettem be azt, hogy "megtanított arra, hogy többet ne vegyek ilyet". Ezt muszáj lesz megjegyeznem és többször alkalmaznom.

Tényleg nincs mindennek helye.
Kis lakásban élünk hatan, állandó a körforgás mindenben. Keresem, hogy mi hol lenne a legjobb helyen, de az ideális tényleg az lenne, ha kevesebb holmink lenne. Szóval azért nincs helye sok mindennek, mert tényleg nincs meg a hely - egyszerűen elfogyott. A költözés nem opció, itt jön képbe a minimalizmus. ;)

A könyveket még forgatom és újult erővel nézek körül a házban.

2018. március 1., csütörtök

Beszámoló 3.

4. Komono

CD/DVD
Sok CD-t, DVD-t küldtem el egy tombolára. Igazából az okoz nehézséget, hogy még nem találtam ki a megfelelő tárolásukat. Ritkán veszem elő őket hallgatni, de nincsenek is könnyen elérhető helyen, így aztán tényleg megnehezítem a dolgomat.
A videokazettákból megpróbálom megszerezni a digitális változatot, ez még sokáig fog tartani.

Ajándékok
Azt hiszem más is úgy van vele, hogy egyszerűen nem meri kidobni/átadni az ajándékba kapott holmikat. Én is csak Konmarinak köszönhetően jutottam el idáig. Már nem is emlékszem, mennyi mindent adtunk tovább (és azért a biztonság kedvéért nem is sorolnám fel itt 😉 ). Abban viszont biztos vagyok, hogy mindenkinek jobb, hogy ezek a tárgyak megtalálták méltó helyüket, megfelelő gazdájukat. Nem sínylődnek egy eldugott helyen, hanem valaki örül neki és használja. Ugyan még mindig nehezemre esik ez az egész, és futok egy pár kört, hogy nem tudnám-e mégis használni, de végül mégiscsak megkönnyebbülés, amikor tovább tudok adni valamit, ami nem illik teljesen hozzánk.

Kreatív alapanyagok
Nagyon szigorúan kiválogattam őket, és sikerült is jól ráhangolódnom a szelektálásukra. Be kellett látnom, hogy sok minden már nem is használható. Az én életem is már teljesen más, mint amikor ezeket felhalmoztam és őszintének kell lennem magamhoz - egyszerűen nem tudok már mindent megcsinálni, amit szeretnék, ill.amit tudnék. Nekem az a legnehezebb, amikor látok valami tök jó ötletet, amiről tudom, hogy képes vagyok megcsinálni - de el kell engednem. Meg kell tanulnom NEM-et mondani - saját magamnak. :)
Egy-két dolgot külön dobozba tettem, mert úgy érzem, később is szívesen elővenném: a kötéshez való eszközöket és a gyöngyöket. Elraktam egy kisebb ikeás dobozba, felcímkézve.

Többek között ezekből válogattam
Dekoráció
Kidobtam a régi gyűrött alapanyagokat, de időről időre újra szelektálni kell, főleg az ünnepi dekort. Sok, gyerekek által készített dísz van, amit nem fogunk minden évben elővenni - és van, amit nyugodt szívvel ki lehet dobni.

Háztartási holmik
Végre-végre rávettem magam, hogy megszabaduljak a sosem használt fürdőköpenyemtől. Eddig visszatartott a "jó lesz még", "hiszen alig használtam, jó állapotban van". Muszáj túllépni ezeken a régi beidegződéseken és bevallani, hogy ha valami nem vált, hát nem vált be.
Ezenkívül kidobtam rengeteg műanyag vállfát, amit a boltban adtak a ruhákhoz. Jobban szeretem a természetes anyagokat.


2018. január 21., vasárnap

Ígértem, hozok néhány képet, hogy tavaly milyen "feladatokat" végeztem Peter Walsh januári kihívásán.
Az első a mosogató alatti rész. Nincs "előtte" fotó, csak azt a nagy kosarat fényképeztem le, amibe össze-vissza bedobálva voltak a holmik.


Ősrégi takarítószerek lapultak benne.. No, nem azért mert nem takarítok, hanem mindent megoldok már ecettel meg hasonló környezetbarát eszközökkel.
Szóval csináltam egy kis rendet és sokkal praktikusabban, átláthatóbban rendeztem vissza ezt a részt. Természetesen konmari szellemében, őszintén magamhoz megváltam a nemszeretem dolgoktól is (pl.egy utálatos portörlőtől).


Egy év múltán még mindig hasonlóan néz ki, kicsit több minden van benne, de még átlátható.

A következő példát máskor hozom.
Szép hetet!

2018. január 17., szerda

Januári rendteremtés Peter Walsh-sal

Szerintem még nem késő, és nagyon ajánlom Peter Walsh januári kihívását!
Minden napra ad egy kb.10 perces feladatot, amit viszonylag könnyű elvégezni, mégis látványos.
Tavaly még tudtam napról napra követni, nagyon szerettem. (Majd hozok néhány képet is.)

A facebook oldalán lehet csatlakozni, hajrá!




2018. január 4., csütörtök

Boldog Új Évet!


Üdv mindenkinek!
Ne tegyetek fogadalmakat, egyszerűen csak tegyétek azt, amiről tudjátok, hogy jó.

Éljen a minimalizmus, itt pedig egy kis kedvcsináló hozzá Joshua Becker-től:


2017. november 13., hétfő

Kereszténység, minimalizmus

Hívőként nehéz beállni egy "trendi" elgondolás mögé. Ebben az esetben mégis úgy tapasztalom, hogy a minimalizmus keretei inkább segítenek abban, hogy jobban tudjak Istenre fókuszálni.
Isten mindig is azt szerette volna, ha Ő van életünk középpontjában. Számtalan esetben kérte Jézus is, hogy hagyjunk hátra mindent és kövessük Őt.
És mi hiába mondjuk, hogy nekünk Ő a minden, mégis elborítja az életünket fizikailag és lelkileg is ennek a világnak a kitalációi.
A minimalizmus megkongatja a vészharangot, hogy gondoljuk újra, hogy mire is van igazán szükségünk. Hívő emberként tudjuk a választ: Istenre.


2017. október 11., szerda

Beszámoló 2.

A nyári szünet után szép lassan visszatérek ide is. :)

Következő kategória:

3. Iratok, papírok
Itt is elkövettem korábban azt a hibát, hogy csak felületesen, "beletúrtam" a papírok közé. Most mindent egyenként megnéztem. Rengeteg papírt tudtam a gyerekeknek adni rajzoláshoz - sok-sok régi jegyzet volt az egyetemről, gimnáziumból, tanfolyamokról. Már elég sok idő eltelt, hogy jobban rálássak a dolgaimra és meg tudom magamnak bocsátani, hogy már nem azzal szeretnék foglalkozni, ami 10 éve érdekelt. :)
Nagyon sok művészi(nek szánt) rajzot dobtam ki, az egyetemi évekből. Sosem voltam kiemelkedő benne, így inkább nyomasztó volt rájuk nézni - nem is értem, minek terheltem magam ezekkel? Örülök, hogy ki tudtam dobni őket, és már nincsenek meg.
Természetesen sok-sok lejárt jótállást is találtam..
Nem is tudom, miért, de rendszeresen teszek félre üres dobozokat, mert pl.jó állapotban van, jó a formája - tehát "jó lesz még valamire". Most ezekből is sokat kidobtam.
Ez csak az egyik kupac, ami kiment:


Folyt.köv.


2017. május 9., kedd

Beszámoló 1.

A legnagyobb mumusomat, a padlást sok körrel tudtam csak befejezni. Elkövettem azt a hibát, hogy csak lazán néztem át a cuccokat. Mivel szeretnénk oda gyerekszobákat kialakítani, muszáj volt drasztikusan csökkentsem a holmijaim számát. Most tényleg kézbe vettem mindent egyenként. Nagy munka volt, de megérte. Nem voltam nagyon-nagyon szigorú, de így is rengeteg dolognak mennie kellett.
A kiindulás katasztrofális volt:


Megpróbáltam kategóriánként összeszedni, hogy mit sikerült elérnem.

1. Ruhák
Ezekkel sosem volt gondom, de most Trinny videójának hatására kiraktam azokat a holmikat, amiket tényleg nem szerettem, csak azért tartottam meg, mert hasznosak. - Ennek ellenére mégis alig-alig használtam őket. Most már két kisebb dobozban elférnek a holmijaim; felsőkből csak annyi van, amit mindig használok (kivéve egy-két igazán nyári cucc), a nadrágokból és a pulcsikból vannak inkább szezonális darabok, amiket külön tartok.
A gyerekek ruháját egyesével átnéztem, hajtogattam. 4 gyerek van, szóval gondolhatjátok meddig tartott az egész... Néhány kép a munka közbeni állapotokról, ill. most hogyan néznek ki:


2. Könyvek
A saját könyveimet újra átnéztem, de bevallom, sokat visszaraktam az elengedős kupacból megint. Nem tudom.. úgy érzem, idővel kialakul majd ezen a területen is a harmónia az elképzeléseimmel. De volt amit elajándékoztam vagy eladtam, sőt még az egyetemi könyvtárba is vittem vissza szakkönyveket. A tárolásukat elég furán oldottam meg: nem túl szép, de átmenetinek tekintem - ha már a nappaliban a könyvespolc felét nem fogják elfoglalni a játékok, akkor visszakerülhetnek. Ez szerintem még kb.10 év.. :) Szóval a dm-es pelenka dobozait oldalra fektettem, és így tettem bele a könyveket:


A gyerekkönyvek nekem már tulajdonképpen érzelmi kategória. A legtöbbet külön gonddal válogattuk nekik. Az biztos, hogy megvárjuk, hogy a legkisebb (1 éves) is olvashassa őket, aztán majd kiválogatom, hogy mit tartok meg az unokáknak. ;)


Folyt.köv.

2017. február 14., kedd

Az alagút vége

Jelentem alássan, nagyjából készen vagyok. !!!
Nem hittem volna, de megembereltem magam, ill. muszáj is volt felújítás miatt szigorúnak lennem. Itt most a fő mumusomra, a padlásra gondolok, ahol nagyon sunyin megbújt mindenféle apróság. Egyszerűen még kategóriába is alig tudtam tenni. Úgyhogy most, lépésről lépésre haladtam, MINDENT egyesével kézbe vettem, és RENGETEG holmit dobtam ki/szabadultam meg/szeretnék eladni, stb.
Jelenleg a tároláson dolgozok, hogy jó érzés legyen rájuk tekinteni és könnyű legyen mindent megtalálni.
Fényképes beszámoló majd később következik!

(pinterest)

Gardróbrendezés Trinny Woodall szerint

Ha valaki nem ismerné, Trinny Woodall angol stylist, Susannah Constantine-nal ők vitték a What Not to Wear műsort. Nagyon klassz műsor volt, és a hozzá tartozó könyv is remek (ahogy a többi is).
Szerencsére Trinny azóta is ontja magából a tanácsokat és hozzá a videókat a Facebookon. Ezt a következőt még január elején tette fel, de így tavasz közeledtével, meg egyébként is bármikor aktuális lehet. Azért is szerettem volna itt megmutatni, mert szerintem példaértékű, ahogy viszonyul a régi és kevésbé régi ruháihoz a szelektálás szempontjából és közben jó tippeket is ad. Lehet mondani erre, hogy könnyű neki, mert ez a munkája és a pénze is megvan hozzá, de ha nem hordunk valamit, akkor az is pénzkidobás volt, nem?

Tehát Trinny év elején kiveszi a ruháit a gardróbból, hogy átnézze őket, hiszen "mindannyian követünk el hibákat". Egyesével kézbe veszi, elmondja, melyiket hol, mikor vette, hol, mikor, mivel hordta. Rengeteg van, ami nem vált be, annak mennie kell, bármikor is vásárolta. (Tippek eladáshoz.) Sőt, olyan is volt, amit nagyon szeretett, de már nem hordja, és érzi, hogy nem is fogja. ("I'm over it. Can I let it go?") Természetesen olyan is van, amit nagyon szeret: "this shirt makes me happy". (KonMari? :) ) Néhány érdekes tipp a tároláshoz: szettben akasztja vissza a ruhát; tehát a vállfára kerül a felső, a blézer, de még a hozzá való nyaklánc is. Így ha nincs sok ideje az öltözködéshez, egyszerűen csak leakasztja, mert tudja, hogy ez jól mutat együtt.
Ráadásul, ha olyan ruhát talál, ami jól áll, jó minőségű és jó árban van, akkor rögtön többet is vesz belőle! Így tart ugyanabból a blúzból hármat is. :-o Vagy a másik verzió: többféle színben vette meg ugyanazt a fazont. - Ez már életszerűbb. :)
Még egy megszívlelendő tanács, hogy jóban legyünk magunkkal: mindig az aktuális méretünknek megfelelő ruhákat tartsuk a szekrényben. Nagyon rossz érzés lesz újra és újra szembesülni azzal, hogy nem jön ránk egy csomó minden. :)

Íme a videó:

2017. február 1., szerda

Tiszta öröm

Már régóta szerettem volna írni egy összefoglalást a második kötetről, végre összejött.
Szerintem nagyon jól sikerült ez a könyv, remek kiegészítése az elsőnek és ez is képes egy újabb lökést adni az embernek. Ugyanakkor sokkal töredezettebbnek érzem, ide-oda ugrál a témák között, hiszen a felmerülő kérdéseket, problémákat taglalja.

Bevezetés: A KonMari-módszer; A rendrakás hat alapszabálya
A módszer rövid ismertetése, szép esszenciája, közben végig bólogat az ember. :)

I. KonMari-mestertippek

1.Hogyan ismerheted fel egyre könnyebben, hogy mi tölt el örömmel?
Rövid, néhány oldalas szösszenetek a témában. Mintha megpróbálná elmagyarázni, hogy mit is értett bizonyos fogalmak alatt, mit próbált átadni az első könyvében. Néhány példa: takarítás - rendrakás közötti különbség, funkció - öröm ellentmondása, és még, hogy ne adjuk fel, mert a rendetlenség csak átmeneti!

2. Hogyan töltheted meg az otthonod örömmel?
Itt főleg történeteket olvashatunk példaként.

3.Minden, amit az örömteli tárolásról tudnod kell
A legfontosabb, hogy ezt csak a szelektálás után szabad csinálni! Különben újra és újra ki fog derülni, hogy másként is lehetne, máshova kellene, stb. Érdemes természetes anyagokat használni a tároláshoz, illetve "a bevett gyakorlat a tárolásnál a 90 százalékos helykihasználás. Ha kiválogattad a dolgokat, amiket szeretsz, addig töltsd meg a fiókjaidat, míg tele nem lesznek, de még nem túlzsúfoltak. Az emberi természetből fakad, hogy az üres helyeket ki akarja tölteni. Ha csak 70 százalékosan vagy levegősen töltjük ki a helyeket, nem érezzük majd a felismerés pillanatát, ráadásul mielőtt észbe kapnánk, elkezdjük felhalmozni a 'nem szeretem' holmikat, új tárolódobozokat vásárolunk, és végül ugyanoda jutunk, mint ahol elkezdtük."
Ezen kívül KonMari az alapanyagot is figyelembe veszi a tárolásnál: textil, papír és elektromos kategóriába sorolja őket. Így még ha többféle dolgot is kell elrakni, mégis mutatnak egy egységes képet.
Van egy rövid leírás is a hajtogatásról, de részletesebben csak a következő fejezetben foglalkozik vele.

II. A rendrakás enciklopédiája

4. A ruhák rendje
És itt a lényeg, amit mindenki várt! Illusztrált hajtogatási útmutató különböző ruhadarabokhoz! Bevallom, én csak most foglalkoztam ezzel tüzetesebben és ki is próbáltam, nagyon klassz! Kösz, Marie!

5. A könyvek rendbetétele
Ez a kategória sok embernek nagy nehézséget jelent, sőt, ki is jelentik, hogy náluk a könyv tabu, mindnek kell maradnia. Nekem is rettenetesen nehezen ment, szerintem rosszabb volt, mint a komono. Ami miatt mégis futottam velük sok-sok kört, az az a nyomás és lelkiismeretfurdalás volt, amit éreztem, valahányszor csak rájuk gondoltam. Így most megint egy nagy kupac könyv várja, hogy új helyre kerüljön, én pedig jelentősen megkönnyebbültem. Most éppen ott tartok, hogy újra átolvasgatok olyanokat, amikről sejtem, hogy igazából nem szeretném tovább tartani. Lassan fellélegzik a ház, nem lesznek nyomasztó "el kellene olvasnom", "tudnom kellene, szakmai", "de jó lenne megtanulni/megfőzni.." stb.
"Ha csak azok a könyveid maradnak meg, amiket igazán szeretsz, akkor rájössz, hogy jelentősen megváltozik a kapott információk minősége."
Egyedül a gyerekkönyvekhez nem nyúltam drasztikusan, mert még megvárom, hogy a kisebbek utol érjék a nagyobbakat. :)

6. A papírfélék rendje
Hihetetlen, de tényleg ezt is át kell nézni egyesével. Én csak most találtam rengeteg felesleges jótállást, leírást, és felülbíráltam régi jegyzeteimet is. Megint van mire rajzolniuk a gyerekeknek! :D

7. A komono, az apróságok rendje
Gondolom már mindenki tisztában van azzal, mi is a komono. Mindenféle kacatok, apróságok, amik abszolút hajlamosak felhalmozódni, "csak úgy". Nem keverendő össze azokkal a holmikkal, amikhez erős érzelmi kötődés fűz.
Itt ír többek között a CD-kről, DVD-kről, elektromos kütyükről, dekorációkról, hobbi cuccokról, stb. A konyhai dolgok kapcsán van egy nagyon részletes leírás a konyháról, a kialakítás, tárolás, elhelyezések titkáról. Bevallom, nagyon örültem ennek a résznek, nálam ez nagy mumus. (Nagyon pici a konyhánk.) Na és erre mi van a könyvben? "A konyha az a hely a lakásban, ahol még akkor is, amikor már kiszelektáltunk és kidobtunk mindent, ami nem tölti be már a funkcióját, mégis úgy tűnik, túl sok minden maradt. Ez gyakran összezavarja a tanítványaimat." Hát én nap mint nap összezavarodok..
A konyhán kívül a fürdőszobáról is ír egy hosszabb útmutatót, gondolom, ez is jól jön sok embernek.

8. Holmik, amikhez érzelmileg kötődsz
Kisebb kategóriákra bontotta ezt a részt: iskolai emlékek, régi szerelmek emlékei, szentimentális felvételek, gyermekeid alkotásai, emlékiratok, levelek, fényképek.
Ezek nehéz dolgok. Az ember azt hiszi, kitép a szívéből egy darabot, ha ettől vagy attól megválik. De legyünk őszinték magunkhoz. Tényleg? Tényleg ebben az apróságban őrzöm az emléket vagy a szívemben, elmémben? Ugye? És ami a legfurcsább volt, hogy amikor megváltam egy nagyon kedves, rég elhunyt rokonom tizenvalahány évvel ezelőtti ajándékától, megkönnyebbültem! Elment vele a lelkiismeretfurdalás, hogy nem használtam (és nem is fogom), és megmaradt az ő szép, tiszta és most már boldog emléke.

III. Az életet megváltoztató varázslat

9. Otthon, ami örömet sugároz
Egy kis "varázslat", ami segít, hogy örömteli, boldog érzés legyen az otthonlét. Szobánként egy kis rajz, egy kis leírás. Szerintem aranyos. :)

10. Változások, amelyeket a rend hoz magával
Történetek, ha eddig nem hittük volna el, hogy tényleg milyen mélyreható változásokat képes magával hozni ez a módszer, ill. ha alkalmazzuk a módszert és végig csináljuk. :)
Itt ír arról is, hogy mi a teendő, ha a családunk nem szeretne részt venni a nagy szelektálásban. Nem szabad erőltetni, mert tényleg ragályos! Nálunk is történtek változások, pedig nem is hirdetem!
"A legnagyobb változás, amit a rendrakás hoz magával, hogy megtanulod szeretni saját magadat. Amikor rendet teszel, egy kis magabiztosságot nyersz.
Elkezdesz hinni a jövőben.
A dolgok egyre simábban mennek.
Az emberek, akikkel találkozol, változnak.
Váratlan dolgok történnek, pozitív értelemben.
A változás kezd felgyorsulni.
És elkezded igazán élvezni az életet."

Én is ezt kívánom nektek! Kezdjetek hozzá, ha még nem tettétek volna! :)

2017. január 6., péntek

Téli díszeink

Nem nagyon értek a ház ünnepi kidíszítéséhez, de eddig talán azért nem volt bátorságom és ötletem hozzá, mert az újságok és az internet tele vannak számomra 'túl sok' ötlettel. Túl konkrét (beszerezhetetlen), túl bonyolult, stb. De most a Reading My Tea Leaves blogon olyan szép díszeket láttam, ami igazán az én stílusom. Íme néhány:





Ebből kiindulva mi is készítettünk néhány díszt a gyerekekkel:



Az adventi koszorút szétszedtük és a tobozból füzért készítettünk.





Az adventi naptárunk sem volt túl bonyolult, hanem éppen megfelelő a várakozó, izgatott gyerekeknek. 24 kép a pinterest-ről kinyomtatva, édességet úgy is sokat esznek (eszünk..) ebben az időszakban.

2016. december 24., szombat

Boldog Karácsonyt!

Hogy mihez kezdjünk a felszabadult hellyel, idővel?
Ami épp aktuális:

 

Boldog Karácsonyt! :)

2016. december 14., szerda

Az elmúlt két évem

Kicsit sokkoló belegondolni, hogy már két éve nekiugrottam ennek a programnak. Persze tudnék magyarázkodni, de minek?
Pedig úgy éreztem, nincs annyira rengeteg holmim. Mégis éreztem a túlzsúfoltságot, szinte megfojtott. Újra és újra azt éreztem, hogy legszívesebben mindent kidobnék. Most már nem is állok tőle távol, de más ész nélkül kidobni mindent, mint belső meggyőződésből. Hosszú volt idáig az út - lássuk csak!
Amikor nekikezdtem, még csak három apró gyerek volt itthon (most már négy, tehát közben volt ugye várandósság, szülés is). Mivel mindig volt itthon valaki, mindig volt valami esemény, nem tudtam a kategória szerinti holmikat összegyűjteni a házból egy helyre. Elméletileg először elvégeztem az alsó szintet, majd a felső szintet. A ruhákat, könyveket polconként, a játékokat is próbáltam, stb., stb. A padláson úgyszintén.
Aztán, ha jól emlékszem, megjelent néhány kisegér a padláson. Nem kívánom senkinek a felismerést, a rettegést, hogy nehogy lejöjjenek a lakótérbe, meg a várakozást, hogy sikerült-e végre elfogni, mikor lesz vége. Lopva mentem fel, újabb holmikat dobtam ki, amit nem is értettem, hogy eddig minek tartogattam. Azonkívül sok minden tönkrement (egérpisi), azok is mentek, nem is hiányoznak.
Közben hiába mondhattam azt, hogy végigcsináltam, nem éreztem a különbséget! Időről időre eszembe jutott egy-egy tárgy, amin aztán sokat gondolkodtam, de ez már tulajdonképpen magában rejtette azt, hogy nálam vége a pályafutásának, el kell engednem.
Már nem is tudom hogy, de eljutottam a minimalizmusig (elolvastam a magyarul fellelhető könyvet, majd beleolvastam külföldi - főleg amerikai - blogokba), és úgy éreztem, hogy igen, ez vagyok én is. Minimalista.
Itt tartunk ma. A padlásunk felújítása még mindig zajlik, ami remek alkalom nekem, hogy még több dologtól elköszönjek. Most már hálával gondolok rájuk, és nem tartom meg automatikusan a régi tárgyaimat. Eddig ezt tettem; meg se kérdőjeleztem, bele se gondoltam - mindig is az enyém volt, hát félretettem, visszatettem. Most olyan, mintha újraépíteném önmagam - de nem lerombolva a régit!
Kívánom, hogy Ti is eljussatok ehhez az élményhez!


2016. december 4., vasárnap

Ajánló: Tárgyak rabságában

Talán 5-6 éve ment egy sorozat a BBC Prime csatornán, ahol gyűjtögetőknek segítettek megtisztítani az otthonukat, ill. végigmenni a lelkileg is nehéz folyamaton. Emlékszem, sokszor csak ösvényeken lehetett közlekedni egy-egy házban. A sokkoló szembesítés pedig az volt, hogy kibéreltek egy közeli csarnokot és odavittek minden holmit - persze tele lett a csarnok, a tulajdonos pedig szörnyülködött.
Ehhez hasonló ez az amerikai sorozat. A "szakértő" segít a családoknak, egyes embereknek, hogy meg tudjanak szabadulni a rengeteg cucctól. Mivel ez roppant megterhelő lelkileg, megkapargatja a felszínt, (és nem mellesleg egy amerikai sorozatból nem hiányozhat a dráma,) erős érzelmek jönnek elő, de a fickó ügyesen terelgeti a résztvevőket, hogy ráébredjenek a ki nem mondott igazságokra, viszont mégse veszítsék el a lelkesedésüket, hanem ebből erőt merítve folytassák a munkát.
Nem is csodálkoztam, hogy minden esetben (7 részt néztem eddig) nő volt a mumus. Egy helyen ismerte el a férj, hogy a felhalmozásban neki is része volt, a többi házasnál a férj inkább passzívan szemlélte a folyamatokat (hogy aztán a műsorban segíthessen szelektálni).
A folyamat nagyjából a következőképpen zajlott:
- Peter, a műsor vezetője, felmérte a terepet (szörnyülködés, magyarázkodás)
- megbeszélték, hogy ez így nem mehet tovább, és miért fontos, hogy kidobjanak szinte mindent (kb. 80%-ot)
- kipakoltak mindent az adott szobából (a bútorokat is!)
- az üres szobában elképzelték, hogy milyennek szeretnék azt a teret, mi legyen a funkciója (barátságos, kényelmes, stb.)
- odakint megint megdöbbentek a sok holmin
- két csoportra osztották: egy, ami segít az újbóli berendezkedésen, a megfogalmazott célok elérésében; a második pedig, aminek mennie kell
- dráma a szelektálás közben
- öröm az elvégzett munkán
- a "segítő csapat" visszarendezte a szobát, ami persze tökéletes lett (tényleg jól néznek ki!)
- egy kis visszatekintés későbbről és hála

Két szobát szoktak rendbe rakni egy-egy nap alatt + utána a visszarendezés. Úgyhogy el is szégyelltem magam, mert én is simán végezhetnék egy nap alatt. Pont emiatt szokott lenni a dráma, hogy sietniük kell, gyorsan kell dönteni. Nem érnek rá sokat gondolkodni, így előjönnek a legőszintébb érzések, gondolatok.
A műsorvezető megpróbálja rábeszélni a szereplőket arra, hogy ne a múltban éljenek és ne is a jövő miatt aggódjanak. Másik fő probléma a halogatás. Mindennek határt kell szabni - pl.ha újságot gyűjtünk, legyen egy mappája, de nem szabad újat kezdeni, hanem a régiek közül kell kidobni, hogy be tudjon férni a következő. Vagy: minden 10 könyvből egyet kitenni, addig, amíg el nem férnek a polcon.
Érdemes megnézni a részeket, nagyon tanulságos. Megéri újra átismételni a szabályokat és mindig elmond néhány új trükköt is. A lelkesedés garantált!



2016. december 2., péntek

Eredményeim 1.

A második könyvet olvasva és egyébként is jól haladva a szelektálással, már észrevettem biztató jeleket. :) Ebből csak egyet szeretnék most kiemelni, mégpedig, hogy sokkal gyorsabban rendet tudok rakni, mint korábban. Úgy értem, hiába olyan a nappali, mint amin tornádó söpört végig, 15-20 perc alatt el tudok pakolni és barátságos hangulatot áraszt. Tovább figyelve, elemezve ezt a kis szeletét életünknek, feltűnt (persze eddig is az orrom előtt volt), hogy ami a legfontosabb következő lépés, az a ruhák redukálása. Nem csoda, ha 6 főnél sok ruha van, ami állandó körforgásban van a szennyestartó - ruhaszárító - hajtogatnivaló között, de azért van olyan érzésem, hogy lehet javítani a helyzeten. Most csak a legszükségesebb ruhákat veszem meg a gyerekeknek (kivéve, ha jövő évre jó lesz valami óriási akciónak köszönhetően ;) ), kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e néhány hét alatt eredményt elérni.

Pinterest

2016. november 29., kedd

Minimalista karácsony

Most nem arról fogok írni, hogy ne ajándékozzunk szeretteinknek semmit, stb., stb. Én nagyon szeretek ajándékozni, szeretek azon gondolkodni, hogy minek örülne a másik. Az idén viszont szerettem volna visszafogottabban készülni. Számomra egyébként is Jézusról szól az ünnep, nem pedig annak az erőltetéséről, hogy "most ne veszekedjünk a szeretet ünnepén".
Tehát olyan ajándékokat kerestem, amik elérhetőek a környezetemben vagy könnyen beszerezhető internetről. Nem szervezek külön programot arra, hogy a nyakamba vegyem a várost, és nem böngészem az internetet órákig a "tökéletes" ajándékért.
Ennek köszönhető vagy sem, idén már november végén megvan az ajándékok zöme. Nem görcsöltem azon, hogy mi kellene még. Lazán és egyszerűen gondolkodtam az ajándékokon, de az ételeken és a dekoráción sem problémázok sokat.
Megkönnyebbülést és örömet érzek, és alig várom a karácsonyt! :)


2016. november 8., kedd

Melyik a legnehezebb lépés?

Írhatnám ide, hogy az, hogy csak lopott perceim vannak erre az egész programra - de igazából ez nem kellene olyan nagy nehézséget jelentsen.
Számomra a legnehezebb ebben a folyamatban maga a felismerés és a döntés.
Az utóbbi időben, sokadik köreimet róva, azt vettem észre, hogy rengeteg dolgot automatikusan félretettem, megtartottam, annyira magától értetődőnek tűnt, hogy megvan. Most merül csak fel bennem, hogy valóban meg kell-e tartsam? Attól, hogy évek, évtizedek óta itt van (jellemzően a padláson), biztos, hogy kell nekem? Szeretem, fogom még használni? (Igyekszem a "jó lesz még valamire" gondolataimra figyelni..)

Így szép lassan összejött egy újabb zsák ruha, és egy nagy doboznyi nemszeretem holmi a családsegítő irodának..


2016. november 4., péntek

Hová viszem a kiszelektált holmikat?

Ez a kérdés újra és újra felmerül a facebook-csoportban is. Nekem is sokszor fejtörést okoz, de már van néhány bevett helyem, amit megosztok Veletek is:

1. Ruhák
Felnőtt ruhák - A nagyon jó állapotú ruhákat megpróbálom elajándékozni családon, ismerősökön belül. Szerencsére ha én nem is, de mások tudják, hogy kinek lehetne adni. Ami pedig picit kopott, picit kinyúlt, picit viseltes, de még nyugodt szívvel hordható, az megy a helyi családsegítő irodába. Ami menthetetlen, abból rongy lesz.
Gyerek ruhák - Itt a fentieken kívül annyi plusz van, hogy egy-két darabot néha megpróbálok eladni a neten. Egyébként ugyanaz a menete, mint a felnőtt ruháknál.

2. Könyvek
Ha jól emlékszem, első körben tartottam egy nagy elajándékozási sorozatot a könyveimből. Tettem fel ide listákat, a facebook-csoportokból jelentkeztek érte emberek. Örülök, hogy jó helyre kerültek. Annyi hátránya volt csak, hogy nagyon macerás volt a sok találkozás, a sok utazás (várandós voltam éppen, de kisgyerekkel amúgy sem könnyű ide-oda menni).
Az újszerű könyveimet a kedvenc antikváriumomba viszem, a Központi Antikváriumba. Régen vásárló voltam, most leadó. :) Nagyon kedvesek, és mindig sikerrel jártam, habár tényleg semmi elvárásom nem volt az összeggel kapcsolatban.
A régi (de nem rongyos) könyveket pedig adományba. Régebben volt gyűjtés a kerületünkben Kárpátaljára, de azóta is van kisebb lehetőség a könyvek leadására.
Az újságokat szétosztom a családban.

3. Játékok
A játékok egy részét elvisszük a nagyszülőkhöz, hogy ott is legyen "újdonság", ráadásul a család többi unokája is örülhet nekik. Egy részük nemrég ment az oviba, egy részük pedig megy a családsegítőbe. Ezek mind olyan dolgok, amik már régóta a padláson hevernek, mert egyszerűen nem váltak be. A családsegítőbe olyan játékot viszek, amiket én nem szeretnék adni az én gyerekeimnek. (De természetesen nem kacatot!) Kaptuk, játszottak vele egy picit, de nekem nem fér bele az elképzelésembe. (Pl. huszadik plüss, kislabda, műanyag valami.)
El kell, hogy mondjam, hogy amikor az oviba szedtem össze egy adag játékot, akkor persze megmutattam a gyerekeknek, hogy ne ott szembesüljenek vele. Nagyon megörültek a játékoknak, egész délutánra megvolt a program, de utána büszkén szedték össze, hogy "ez most az oviba megy". Semmi gond és hiszti nem volt, hogy maradjon itthon.

4. Egyéb apróságok
Úgy mint: CD-k, gyertyatartók, konyhai cuccok, stb., stb.
Ezeket a legnehezebb továbbadni. Első körben végig gondolom, hogy a családban, baráti körben tudná-e valaki használni. Aztán azon gondolkodom, hogy egyáltalán megkérdezzem-e, mert egyrészt nem szeretném senkire rátukmálni, másrészt nem szeretném máshol növelni a kacatok számát. Ha ezen túl vagyok, és nem tudtam senkinek örömet szerezni a holminkkal (mert bizony sokszor van úgy, hogy pont jól jön!), akkor vagy a családsegítőbe viszem, vagy óvodai tombolajátéknak elteszem.

Mindezek után pedig nagyon bizakodok, hogy jó helyre kerülnek a tárgyaink, ahol szeretettel megbecsülik őket.

(Pinterest)


Reading My Tea Leaves

Egy ideje olvasgatok egy amerikai blogot: Reading My Tea Leaves. Mindig lenyűgöz az a harmónia és derű, amit sugároz. Írója egy fiatal New York-i nő, Erin Boyle, aki egy aprócska lakásban él férjével, kislányával, és nemsokára kisbabájával. Inspiráló oldal az egyszerűségről, minimalizmusról, az élet természetes szeretetéről.  Fedezzétek fel Ti is!

http://www.readingmytealeaves.com/
Facebook: https://www.facebook.com/readingmytealeaves
Pinterest: https://hu.pinterest.com/readtealeaves/