Az utóbbi időben igyekeztem mindent elővenni, amihez bármilyen emlék fűz, és átnézni. Milyen érdekes, hogy annak ellenére, hogy azért tettem el, mert szeretettel gondolok rájuk, mégsem szoktam elővenni őket! Talán elég volt az a tudat, hogy megvannak. Mindenesetre most sok mindent találtam, sőt, olyan gyerekkori kicsi játékot, amivel most tudunk játszani, de már az is érdekes volt, hogy a gyerekeimnek meg tudtam mutatni, hogy mim volt (például egy apró moncsicsi :) ). De tulajdonképpen nem "sikerült" átütő eredményt elérnem, mert olyan kevés dolgot tudtam kidobni, hogy nem is látszik.
Megpróbálkoztam újra a jegyzeteimmel. De olyat tanultam, amiről nagyon kevés szakmai könyv jelent meg, muszáj megtartanom. Akkor megnéztem a videókazettákat. Na, ott már eredményesebb voltam, sőt, ez a rész fejleszthető, ha szép sorban beszerzek mindent, ami elérhető dvd-n. (egyszerre kissé drága volna - és, nem, nem lehet letölteni, ezek régi, ritka filmek). Van rengeteg Garfield-újságom, amiről azt remélem, hogy a gyerekeim 10 év múlva szeretni fogják. :) Sok kézműves alapanyagom van, mert igen, általában felhasználom. A nagymamámtól örökölt étkészletet valószínűleg igen ritkán fogom használni, de ahhoz tényleg eléggé kötődöm. Ráadásul vannak olyan részei, amit eltörve örököltem - na most azzal mit csináljak? Persze, dobjam ki, de erre még nem vitt rá a lélek. Ehhez kapcsolódik, hogy van egy távoli rokonságtól kapott étkészlet is - nem rossz, de nem teljesen az én ízlésem, mégis pénzkidobásnak érezném, ha elajándékoznám. Egy szó, mint száz, nagyon sok olyan holmim van, amit most nem használok, de le merem fogadni, hogy kelleni fog. Plusz még nem jött el az idő, hogy a tárgyak lecserélésére olyan sok pénzt áldozzak.
Itt csúszik el az én konmaris lomtalanításom, és magam sem érzem jól még a környezetemben, mert még mindig úgy érzem, hogy ellepnek a kacatok.
De hol lesz a vége? Szerintem ezt nagyon jól megfogalmazza a könyv: "Mennyi az elég? Szerintem a legtöbb ember nem tudja. Aki egész életében Japánban (vagy Magyarországon..) élt, azt szinte biztosan sokkal több dolog veszi körül, mint amennyire szüksége van. Ezért sokan nehezen tudják elképzelni, mi az, amivel már kényelmesen eléldegélhetnének. Ahogy a rendrakás során csökkented a holmijaid mennyiségét, egyszer csak eléred azt a pontot, ahol már tudni fogod, mennyi az, ami neked elég. Olyan tisztán fogod látni, mintha a fejedben minden a helyére került volna. ... Egész lényedet átjárja a szinte tapintható elégedettség. Ezt hívom én >helyrekattanási pontnak<. ... Ahogy rendet teszel a házad táján, és redukálod a holmijaid mennyiségét, látni fogod, mi az, ami igazán fontos a számodra. De ne a kacatok számának csökkentésére, és ne is a hatékony tárolási módszerekre összpontosíts! Törődj inkább azzal, hogy kiválasztod azokat a dolgokat, amelyekben örömödet leled, és élvezd az életet úgy, ahogy szeretnéd! Ez a rendrakás igazi ajándéka."
Ez olyan szép és ideális, nem?
Nos, amiben még fejlődni szeretnék:
-könyvek, könyvek, könyvek: Folyamatosan szelektálok, újraértékelek. Azt hiszem most az lesz a legjobb, ha a gyakorlati ill. szépirodalmi könyveket külön tenném, így jobban át tudnám látni. Meg is van a következő feladat!
-azokkal az étkészletekkel valamit mégiscsak kéne tennem. Kipakolom, átgondolom, és megbeszélem életem párjával is a dolgot. (Igen, őt érdekli, hogy mi veszi körül.)
-jegyzetek, dobozok, apróságok: Abszolút mumus. Azt hiszem, legszívesebben kidobnám az egészet, de közben ragaszkodom is hozzájuk. Ezeknek még tuti nekifutok párszor!
Egyelőre ennyi, de még hosszú út áll előttem. Azért nem állok meg, majd írok a tárolásról is, meg máshonnan ellesett ötletekről is.
Mindenkinek szép, könnyű napot!
(Forrás: pinterest)
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kategóriák. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kategóriák. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. augusztus 21., péntek
2015. május 20., szerda
IV. Komonó - Egyebek
Szerintem nagyon veszélyes egy csoport. Ide aztán bármit be lehet tenni, és hajlamosak egymás hegyén-hátán összegyűlni. Az ember rájuk pillant, és egy életre elmegy a kedve egyrészt a rendrakástól, másrészt, hogy megkeressen bármit is. No de azért van itt Marie Kondo, hogy segítsen!
Leírom, amiket kimazsoláztam a könyvből, mert nálunk ez is másképp alakult.
Komonó: "apró tárgyak; mindenféle holmik; kiegészítők; szerkentyűk; kisebb szerszámok; alkatrészek; jelentéktelen személy; halikra". Elég vicces, hogy még halikrát is jelent. Magyarul szerintem legjobb lenne kacatoknak nevezni, az még hasonlít is a komonóra.
Itt is nagy hangsúlyt fektet a sorrendre:
- CD-k, DVD-k
- bőrápoló termékek
- szépítőszerek
- bizsuk, kiegészítők
- értéktárgyak (útlevelek, hitelkártyák, stb.)
- elektromos készülékek (különböző ketyerék és tartozékaik)
- háztartási kellékek (irodaszerek, varrókészletek, stb.)
- háztartási fogyóeszközök (gyógyszerek, tisztítószerek, papírzsebkendők, stb.)
- konyhai eszközök, élelmiszer
- egyéb (egyéb az egyéb-ben? - ez kicsit sántít :)
Ezeken kívül külön említést tesz néhány alkategóriáról. (Nekem itt egy kicsit fel is borul a könyv logikája, de azért nem vesztem el.)
1. Aprópénz
Nem tudom, kinek szokása máshol tartani a pénzét, mint a pénztárcában, de mindenesetre tegyük egy helyre és ne szórjuk szét! Persze, ha valutáról van szó, az más tészta, de ugye azt is érdemes egy helyen tárolni.
2. Ajándékok
Ez nehéz eset. Nekem itt rögtön az első mondat beletrafált: "Egy nászajándékba kapott tányér, ami még mindig a dobozában hever a tálalószekrény tetején." Szóval fogtam a nászajándékba (lassan 8 éve) kapott gyertyatartót - ami nekem nem tetszik, de a férjem szerint nem rossz -, kicsomagoltam és tettem bele gyertyát. Legalább akkor már használjuk.
De mit ír erről KonMari? Azt, hogy az ajándékok lényege maga az ajándékozás eseménye, amikor mindketten örültök az ünnepnek. Nem az a fontos, hogy kerülgessük az adott tárgyat, hanem jó szívvel gondoljunk az ajándékozóra. Tehát nem az ajándék a fontos, hanem a gesztus - ezért ne érezzünk lelkifurdalást, ha nem tudjuk használni az ajándékot és ezért ki kell dobjuk.
3. Mobiltelefonok csomagolása
Ezzel nem értek egyet. :) Szerintem sokkal egyszerűbb ezeknek a drága, kényes holmiknak az eredeti helyén tartani a tartozékait, papírjait, könnyebben megtalálható. Én nem dobtam ki.
4. Azonosítatlan csatlakozókábelek
Szerintem ez férfimunka. :) Nekem is van egy kisebb gyűjteményem, még nem néztem bele, de mivel nem értek a témához, nem dobnám ki csak úgy magamtól. Előtte majd megkérdezek egy "szakértőt".
5. Tartalék gombok
Te jó ég, mi van Japánban? Habár valószínűleg nem általános, de azért egy gombot felvarrni csak tud mindenki, ha leszakad! És ha kidobom a tartalékokat, essen le a nadrágom? De nálam ez egyébként sem jöhet szóba, hiszen a varrás az egyik hobbim és a gyerekek is szeretnek a színes gombokkal játszani.
6. Elektromos készülékek dobozai
Lásd 3. pont
7. Elromlott tévék és rádiók
Hozzátennék még egyéb ketyeréket: pl. nyomtatók (a tágabb családban van ilyen példa). Ez tényleg csak a helyet foglalja, eszembe sem jutna kerülgetni.
8. Ágynemű a vendégnek, aki soha nem jön el
Ebben már van valami. De talán ez az, ami pont akkor kellene, amikor az előbb kidobtad.. Abban igaza van a könyvnek, hogy a hosszú tárolástól megbüdösödik az anyag, tehát érdemes időnként átnézni, sőt, újra használatba venni!
9. Utazásra félretett kozmetikai áruminták
Ebbe a csapdába én is beleestem párszor. Nem volt egyszerű kidobni őket, de nagyon megkönnyebbültem és jó érzés fogott el, hogy ennyivel is kevesebb! Nem is szerettem: beszárad, kicsúszik a kezemből a fólia, stb., stb.
10. A legújabb divattermékek egészségmániásoknak
Ha jól értelmezem, ezek a lelkesedésből vett mindenféle holmik, amiktől azt reméljük, hogy kevés befektetett munkával látványos változásokat érhetünk el. Gondolom, ezeknek a kidobása felér egy jó kis önismereti kurzussal.
11. Ingyenes reklámtárgyak
Csak azt szabad megtartani ezek közül, amit használ az ember! A többi porfogó, ki vele!
Ezek után inkább külön posztban írom le, hogy én hogyan verekedtem át magam a nagy "egyéb" kategórián.
Leírom, amiket kimazsoláztam a könyvből, mert nálunk ez is másképp alakult.
Komonó: "apró tárgyak; mindenféle holmik; kiegészítők; szerkentyűk; kisebb szerszámok; alkatrészek; jelentéktelen személy; halikra". Elég vicces, hogy még halikrát is jelent. Magyarul szerintem legjobb lenne kacatoknak nevezni, az még hasonlít is a komonóra.
Itt is nagy hangsúlyt fektet a sorrendre:
- CD-k, DVD-k
- bőrápoló termékek
- szépítőszerek
- bizsuk, kiegészítők
- értéktárgyak (útlevelek, hitelkártyák, stb.)
- elektromos készülékek (különböző ketyerék és tartozékaik)
- háztartási kellékek (irodaszerek, varrókészletek, stb.)
- háztartási fogyóeszközök (gyógyszerek, tisztítószerek, papírzsebkendők, stb.)
- konyhai eszközök, élelmiszer
- egyéb (egyéb az egyéb-ben? - ez kicsit sántít :)
Ezeken kívül külön említést tesz néhány alkategóriáról. (Nekem itt egy kicsit fel is borul a könyv logikája, de azért nem vesztem el.)
1. Aprópénz
Nem tudom, kinek szokása máshol tartani a pénzét, mint a pénztárcában, de mindenesetre tegyük egy helyre és ne szórjuk szét! Persze, ha valutáról van szó, az más tészta, de ugye azt is érdemes egy helyen tárolni.
2. Ajándékok
Ez nehéz eset. Nekem itt rögtön az első mondat beletrafált: "Egy nászajándékba kapott tányér, ami még mindig a dobozában hever a tálalószekrény tetején." Szóval fogtam a nászajándékba (lassan 8 éve) kapott gyertyatartót - ami nekem nem tetszik, de a férjem szerint nem rossz -, kicsomagoltam és tettem bele gyertyát. Legalább akkor már használjuk.
De mit ír erről KonMari? Azt, hogy az ajándékok lényege maga az ajándékozás eseménye, amikor mindketten örültök az ünnepnek. Nem az a fontos, hogy kerülgessük az adott tárgyat, hanem jó szívvel gondoljunk az ajándékozóra. Tehát nem az ajándék a fontos, hanem a gesztus - ezért ne érezzünk lelkifurdalást, ha nem tudjuk használni az ajándékot és ezért ki kell dobjuk.
3. Mobiltelefonok csomagolása
Ezzel nem értek egyet. :) Szerintem sokkal egyszerűbb ezeknek a drága, kényes holmiknak az eredeti helyén tartani a tartozékait, papírjait, könnyebben megtalálható. Én nem dobtam ki.
4. Azonosítatlan csatlakozókábelek
Szerintem ez férfimunka. :) Nekem is van egy kisebb gyűjteményem, még nem néztem bele, de mivel nem értek a témához, nem dobnám ki csak úgy magamtól. Előtte majd megkérdezek egy "szakértőt".
5. Tartalék gombok
Te jó ég, mi van Japánban? Habár valószínűleg nem általános, de azért egy gombot felvarrni csak tud mindenki, ha leszakad! És ha kidobom a tartalékokat, essen le a nadrágom? De nálam ez egyébként sem jöhet szóba, hiszen a varrás az egyik hobbim és a gyerekek is szeretnek a színes gombokkal játszani.
6. Elektromos készülékek dobozai
Lásd 3. pont
7. Elromlott tévék és rádiók
Hozzátennék még egyéb ketyeréket: pl. nyomtatók (a tágabb családban van ilyen példa). Ez tényleg csak a helyet foglalja, eszembe sem jutna kerülgetni.
8. Ágynemű a vendégnek, aki soha nem jön el
Ebben már van valami. De talán ez az, ami pont akkor kellene, amikor az előbb kidobtad.. Abban igaza van a könyvnek, hogy a hosszú tárolástól megbüdösödik az anyag, tehát érdemes időnként átnézni, sőt, újra használatba venni!
9. Utazásra félretett kozmetikai áruminták
Ebbe a csapdába én is beleestem párszor. Nem volt egyszerű kidobni őket, de nagyon megkönnyebbültem és jó érzés fogott el, hogy ennyivel is kevesebb! Nem is szerettem: beszárad, kicsúszik a kezemből a fólia, stb., stb.
10. A legújabb divattermékek egészségmániásoknak
Ha jól értelmezem, ezek a lelkesedésből vett mindenféle holmik, amiktől azt reméljük, hogy kevés befektetett munkával látványos változásokat érhetünk el. Gondolom, ezeknek a kidobása felér egy jó kis önismereti kurzussal.
11. Ingyenes reklámtárgyak
Csak azt szabad megtartani ezek közül, amit használ az ember! A többi porfogó, ki vele!
Ezek után inkább külön posztban írom le, hogy én hogyan verekedtem át magam a nagy "egyéb" kategórián.
2015. március 30., hétfő
III. Iratok, papírok
Jó hosszú időre eltűntem mostanában. Egyrészt (számomra) egyre nehezebb kategóriák jönnek, másrészt ezek már inkább a padlástéren vannak, ahová télen ritkábban megyek fel. De itt a jó idő, s most már többet is tudtam haladni.
Tehát a következő hivatalos kategória az iratoké. Lássuk, mit ír erről KonMari, ugyanis én másként csináltam.
Most azokat a papírokat kell elővenni, amik nem bírnak semmi érzelmi plusszal - nem számítanak emléknek. Aztán három kategóriába tesszük: 1.jelenleg is szükséges iratok, 2.korlátozott ideig szükséges iratok, 3.örökre megőrzendő iratok. Amit sehová sem lehet tenni, azt ki kell dobni. Ennyi az egész! :) Persze azért lehet ezt tovább ragozni. Mi az, amivel jelenleg is foglalkozni kell: megválaszolandó levelek (van még olyanja valakinek? - inkább email helyette), épp olvasott újságok, csekkek, stb. Ezeknek legyen egy külön helyük, mindig ott legyenek, s akkor nem kell értük felkutatni a házat! Máskülönben rendezettebb is lesz a szoba. Korlátozott ideig szükséges iratok: amiket gyakran veszel elő, pl. jegyzetek, újságkivágások. Ezekkel csak annyi a feladat, hogy időnként ellenőrizni kell, mert különben felhalmozódnak. Az örökre megtartandó iratok pedig a különböző hivatalos papírok lehetnek. Összefoglalva: a három alkategóriának elég három mappa, és már meg is vagyunk.
Nálam kicsit másként fest a dolog: a hétköznapi ügyeket a férjem intézi, erre nincs gondom. Azokat a papírokat, amik nekem kellenek nagyon gyakran, az íróasztal fiókomban tartom. Sajnos nem szoktam rögtön a helyére tenni az iratokat, ezért ott mindig nagy a káosz. Ezen változtatni kell. Az újságok egy helyen vannak, szerintem szörnyen néznek ki egymás hegyén-hátán, szeretném gyorsan átlapozni őket, aztán továbbadni (ugyanis sokat kapok ajándékba, s adom is tovább). Van egy külön mappám érdekes újságkivágásokkal, azt időnként felülbírálom, azzal nincs semmi gond. S tartok még 1-2 mappát a hivatalos iratoknak. A gyerekek dolgai külön színes, gumis mappában, ránézésre tudom, melyik kié, s ott van minden orvosi papírjuk.
Amikkel az utóbbi időben sokat foglalkoztam, azok olyan papírok, amik mégiscsak bírtak némi érzelmi plusszal. Átnézegettem őket, ráébredtem, hogy bármennyire kötődöm hozzájuk, nem fogom végigböngészni a kb. 10 évvel ezelőtti írásokat. Csak a hozzájuk fűződő szép emlékek miatt nem dobtam ki, mintha attól tartottam volna, hogy ezzel azok is elvesznek vagy megtagadom a szép élményeket. Ahogy ez tudatosult bennem, rájöttem, hogy pont ez az egészben a jó, hogy az emlékek megmaradnak, a tárgyak, amik miatt folyamatos lelkifurdalást éreztem, hogy nem foglalkozom velük, már nem nyomasztanak többé. Elköszöntem tőlük, megköszöntem a régi emlékeket és viszlát! A gyerekeimnek lett egy halom rajzolható üres papírja és szerintem még az oviba is fog jutni belőle.
Azt hiszem, most, hogy ezzel a felismeréssel gazdagabb lettem, még jónéhány könyvtől és papírtól megszabadulok a közeljövőben.
Tehát a következő hivatalos kategória az iratoké. Lássuk, mit ír erről KonMari, ugyanis én másként csináltam.
Most azokat a papírokat kell elővenni, amik nem bírnak semmi érzelmi plusszal - nem számítanak emléknek. Aztán három kategóriába tesszük: 1.jelenleg is szükséges iratok, 2.korlátozott ideig szükséges iratok, 3.örökre megőrzendő iratok. Amit sehová sem lehet tenni, azt ki kell dobni. Ennyi az egész! :) Persze azért lehet ezt tovább ragozni. Mi az, amivel jelenleg is foglalkozni kell: megválaszolandó levelek (van még olyanja valakinek? - inkább email helyette), épp olvasott újságok, csekkek, stb. Ezeknek legyen egy külön helyük, mindig ott legyenek, s akkor nem kell értük felkutatni a házat! Máskülönben rendezettebb is lesz a szoba. Korlátozott ideig szükséges iratok: amiket gyakran veszel elő, pl. jegyzetek, újságkivágások. Ezekkel csak annyi a feladat, hogy időnként ellenőrizni kell, mert különben felhalmozódnak. Az örökre megtartandó iratok pedig a különböző hivatalos papírok lehetnek. Összefoglalva: a három alkategóriának elég három mappa, és már meg is vagyunk.
Nálam kicsit másként fest a dolog: a hétköznapi ügyeket a férjem intézi, erre nincs gondom. Azokat a papírokat, amik nekem kellenek nagyon gyakran, az íróasztal fiókomban tartom. Sajnos nem szoktam rögtön a helyére tenni az iratokat, ezért ott mindig nagy a káosz. Ezen változtatni kell. Az újságok egy helyen vannak, szerintem szörnyen néznek ki egymás hegyén-hátán, szeretném gyorsan átlapozni őket, aztán továbbadni (ugyanis sokat kapok ajándékba, s adom is tovább). Van egy külön mappám érdekes újságkivágásokkal, azt időnként felülbírálom, azzal nincs semmi gond. S tartok még 1-2 mappát a hivatalos iratoknak. A gyerekek dolgai külön színes, gumis mappában, ránézésre tudom, melyik kié, s ott van minden orvosi papírjuk.
Amikkel az utóbbi időben sokat foglalkoztam, azok olyan papírok, amik mégiscsak bírtak némi érzelmi plusszal. Átnézegettem őket, ráébredtem, hogy bármennyire kötődöm hozzájuk, nem fogom végigböngészni a kb. 10 évvel ezelőtti írásokat. Csak a hozzájuk fűződő szép emlékek miatt nem dobtam ki, mintha attól tartottam volna, hogy ezzel azok is elvesznek vagy megtagadom a szép élményeket. Ahogy ez tudatosult bennem, rájöttem, hogy pont ez az egészben a jó, hogy az emlékek megmaradnak, a tárgyak, amik miatt folyamatos lelkifurdalást éreztem, hogy nem foglalkozom velük, már nem nyomasztanak többé. Elköszöntem tőlük, megköszöntem a régi emlékeket és viszlát! A gyerekeimnek lett egy halom rajzolható üres papírja és szerintem még az oviba is fog jutni belőle.
Azt hiszem, most, hogy ezzel a felismeréssel gazdagabb lettem, még jónéhány könyvtől és papírtól megszabadulok a közeljövőben.
2015. március 4., szerda
Játékok
Az iratok előtt egy sürgős területtel foglalkoztam. Ez egy bónusz kategória, erről nincs szó a könyvben, de három gyerek mellett nem tudom az "egyebek"-hez sorolni.
Elég ambivalens érzéseim vannak a játékokkal kapcsolatban. Nem bírom, hogy szinte mindent ellepnek, ugyanakkor szeretem, hogy itt vagyunk együtt a nappaliban, és az igazság az, hogy a gyerekszoba nem túl nagy a határtalan játékhoz.Viszont az elpakolással voltak gondjaink, nem nagyon volt elég hely a játékoknak. De amikor átnéztem őket, nem találtam őket soknak, csak túl nagynak! Nem fértek fiókba, dobozba - polcokra volt szükség. Nekem amúgy is szimpatikusak a szép, rendezett polcok: ezen a honlapon nagyon jó kis összeállítást találtam! Szóval kénytelenek voltunk az utolsó szabad felületek közül feláldozni valamennyit egy polc kedvéért, de megérte.
A többi pedig a nappali könyvespolcát foglalja:
A plüssök tárolásához jó tippet kaptam a fórumon, amit ezúton is köszönök!
Az apróságokat ikeás dobozokban tartjuk, amikre majd képeket rakok, hogy melyikben mi van. Ezenkívül még van egy mély fiók, ahová szintén a megfoghatatlan apróságok kerülnek.
Ami a szelektálást illeti, az jutott eszembe, hogy amit nem használnak 1-2 hétig, az megy a padlásra. Nálunk a tetőtér amolyan kincsesbánya: nagy az öröm, ha feljöhetnek velünk és úgy játszanak az ottaniakkal, mintha sosem látták volna. Bezzeg amint lehozunk onnan játékot, pár nap múlva elfelejtik.
Egyébként nemrég többszöri figyelmeztetés után tényleg összepakoltam egy zacskóba a kint hagyott plüssöket - és nem tűnt fel! Szóval így fogom elrámolni a többi, alig elővett játékot is. :)
Végül mutatnék egy szép, ízléses szobát, ami szerintem pont ideális egy gyereknek. Színes, játékos, de nem nyomasztóan túlzsúfolt. Ez jó cél!
Elég ambivalens érzéseim vannak a játékokkal kapcsolatban. Nem bírom, hogy szinte mindent ellepnek, ugyanakkor szeretem, hogy itt vagyunk együtt a nappaliban, és az igazság az, hogy a gyerekszoba nem túl nagy a határtalan játékhoz.Viszont az elpakolással voltak gondjaink, nem nagyon volt elég hely a játékoknak. De amikor átnéztem őket, nem találtam őket soknak, csak túl nagynak! Nem fértek fiókba, dobozba - polcokra volt szükség. Nekem amúgy is szimpatikusak a szép, rendezett polcok: ezen a honlapon nagyon jó kis összeállítást találtam! Szóval kénytelenek voltunk az utolsó szabad felületek közül feláldozni valamennyit egy polc kedvéért, de megérte.
A többi pedig a nappali könyvespolcát foglalja:
A plüssök tárolásához jó tippet kaptam a fórumon, amit ezúton is köszönök!
Az apróságokat ikeás dobozokban tartjuk, amikre majd képeket rakok, hogy melyikben mi van. Ezenkívül még van egy mély fiók, ahová szintén a megfoghatatlan apróságok kerülnek.
Ami a szelektálást illeti, az jutott eszembe, hogy amit nem használnak 1-2 hétig, az megy a padlásra. Nálunk a tetőtér amolyan kincsesbánya: nagy az öröm, ha feljöhetnek velünk és úgy játszanak az ottaniakkal, mintha sosem látták volna. Bezzeg amint lehozunk onnan játékot, pár nap múlva elfelejtik.
Egyébként nemrég többszöri figyelmeztetés után tényleg összepakoltam egy zacskóba a kint hagyott plüssöket - és nem tűnt fel! Szóval így fogom elrámolni a többi, alig elővett játékot is. :)
Végül mutatnék egy szép, ízléses szobát, ami szerintem pont ideális egy gyereknek. Színes, játékos, de nem nyomasztóan túlzsúfolt. Ez jó cél!
2015. február 7., szombat
II. Könyvek
Lassan haladok ám, nem is gondoltam volna, de végre ez is elérkezett. A második kategória a könyveké. Őszintén szólva, tartottam tőle, és nem is érzem, hogy sikerült maradéktalanul tökéletes munkát végeznem. A körülmények miatt sokáig fejben végeztem a szelektálást, de bizony mikor végre odakerültem, meginogtam.
De először tekintsük át a fontosabbakat: Itt is azzal kezdünk, hogy mindent lepakolunk a földre. Fontos, hogy egyenként kézbe vegyük, lássuk a borítóját, vagyis az egész könyvet úgy, ahogy van. Az nem ér, ha csak a polcon átnézzük őket, mert átsiklik rajta a szemünk. De ha kézbe vesszük, akkor előjönnek az élmények, gondolatok, az érzések. A szempont itt is az, hogy örömet szerez-e a könyv. "Csak azokat a könyveket tartsd meg, amelyeket tényleg nagyon szeretsz; amelyeknek a puszta látványa a polcon boldoggá tesz!" Igazából ezért inogtam meg. Van olyan könyv, amit az eszemmel már továbbadnék, de ha ránézek, eszembe jut, hogy mennyire szerettem olvasni - úgyhogy még marad. :)
Ha túl sok könyvünk lenne, lehet KonMari szerint csoportokba szedni:
- általános könyvek (szépirodalom, stb.)
- praktikus könyvek (szótárak, szakácskönyvek, stb.)
- vizuális könyvek (fotóalbumok, stb.)
- magazinok
Na, hát én nem így csináltam. :) Nálunk két helyen vannak a könyvek: az alsó szinten amiket nagyon szeretünk és amiket gyakran használunk, illetve a padláson, amik így parkolópályán vannak, de szeretem, ha megvannak. Lent másfél könyvespolcnyi hely van (khm, mert a játékok kiszorították őket), ezzel kezdtem, polconként. Igazából ezeket is folyamatosan szelektáltam, vagyis csak azt hittem, ugyanis most alaposabban átnéztem, és sok olyat találtam, amit csak illemből tartogattam. Erről jut eszembe; a fő mumusok a könyveknél: az ajándékba kapott könyvek és az "egyszer majd elolvasom"-könyvek. Nagy az átfedés a két csoportban. KonMari szerint nem érdemes tartogatni azokat, amiket már régóta azért tettünk félre, hogy majd elolvassuk. Érdekesen fogalmaz: "Ha kihagytad a lehetőséget, hogy elolvass egy adott könyvet (akár valaki más ajánlotta, akár te magad akartad már régóta elolvasni), akkor most itt az ideje, hogy elengedd! Lehet, hogy tényleg el akartad olvasni, amikor megvetted, de ha mostanáig nem tetted meg, akkor a könyv célja az volt, hogy ráébresszen: nincs rá szükséged." Én bizony rengeteg lehetőséget hagytam ki! Nekem nagyon tetszik ez a megfogalmazás; szeretek olvasni, és tényleg minden egyes könyv egy lehetőség arra, hogy szebbé, jobbá tegye az életünket. Hogy tanuljunk belőle vagy csak szebb világba röpítsen minket. Ezért nehéz a könyvek szelektálása, és bizony ezért van mégis egy kupacom az elolvasandó könyvekkel.
Az alsó szinten lévő könyvespolcok zsúfoltsága csak kicsit lett kevesebb, ugyanis arra is rá kellett jönnöm, hogy ezekből nagyon sok a férjem hozománya. Jó kis ráébredés volt arra, hogy hiába szeretnék kevesebb könyvet, átláthatóbb polcokat, nem fog menni, mert kettőnk könyvtára így fér el. És az enyém nagy része a padláson van.. Azokat is átnéztem, külön raktam azokat, amiket majd elviszek antikváriumba és külön, amiket még elolvasok (becsszó!).
A tanulság: van egy adag szépirodalom, amiket nem fogok újra elolvasni, de nagyon szerettem, és szívesen venném, hogy majd a gyerekeim is megismerjék. Van egy nagy adag mesekönyv, amiket majd ki tudja mikor szelektálok, mert ott is vannak olyanok, amiket viszont az unokáimnak tartok meg. Van egy adag tankönyv (!). Ezeket azért tartottam meg, mert nagyon jónak találom, és majd jó lesz a gyerekeimnek is.. De, most dobtam ki a gimis irodalom könyveket, és tényleg megkönnyebbültem. A szöveggyűjteményt megtartottam, de az elemzéseket nem fogom újraolvasni. A törin még gondolkodom, mert azt is nagyon szerettem. :) A nyelvkönyveket megtartottam, állandóan ismételnem kéne (és szeretnék is). Van egy adag egyetemi, szakmai könyv is, amit egyelőre nincs szívem kidobni, habár száz százalék, hogy nem fog kelleni. De ki tudja, milyen munkát fogok találni a gyerekezés után. Van egy adag praktikus könyv: elhatároztam, hogy a szakácskönyveket használni fogom, úgysem vagyok egy konyhatündér. A magazinokat elő-előveszem, szelektálom, azokkal nincs gondom.
Nagyjából ennyi, de még leírva is sok. :)
Még egy KonMari-szabály, amit nem tartottam be: nem szabad belelapozni a könyvekbe szelektálás közben! Eltéríti az embert eredeti szándékától. Ez könnyen lehet, de nem bánom. :)
Képet nem tudok hozni, mert elég aprólékos munka volt, és semmi látványos nem volt benne, de nagyjából így éreztem magam:
De először tekintsük át a fontosabbakat: Itt is azzal kezdünk, hogy mindent lepakolunk a földre. Fontos, hogy egyenként kézbe vegyük, lássuk a borítóját, vagyis az egész könyvet úgy, ahogy van. Az nem ér, ha csak a polcon átnézzük őket, mert átsiklik rajta a szemünk. De ha kézbe vesszük, akkor előjönnek az élmények, gondolatok, az érzések. A szempont itt is az, hogy örömet szerez-e a könyv. "Csak azokat a könyveket tartsd meg, amelyeket tényleg nagyon szeretsz; amelyeknek a puszta látványa a polcon boldoggá tesz!" Igazából ezért inogtam meg. Van olyan könyv, amit az eszemmel már továbbadnék, de ha ránézek, eszembe jut, hogy mennyire szerettem olvasni - úgyhogy még marad. :)
Ha túl sok könyvünk lenne, lehet KonMari szerint csoportokba szedni:
- általános könyvek (szépirodalom, stb.)
- praktikus könyvek (szótárak, szakácskönyvek, stb.)
- vizuális könyvek (fotóalbumok, stb.)
- magazinok
Na, hát én nem így csináltam. :) Nálunk két helyen vannak a könyvek: az alsó szinten amiket nagyon szeretünk és amiket gyakran használunk, illetve a padláson, amik így parkolópályán vannak, de szeretem, ha megvannak. Lent másfél könyvespolcnyi hely van (khm, mert a játékok kiszorították őket), ezzel kezdtem, polconként. Igazából ezeket is folyamatosan szelektáltam, vagyis csak azt hittem, ugyanis most alaposabban átnéztem, és sok olyat találtam, amit csak illemből tartogattam. Erről jut eszembe; a fő mumusok a könyveknél: az ajándékba kapott könyvek és az "egyszer majd elolvasom"-könyvek. Nagy az átfedés a két csoportban. KonMari szerint nem érdemes tartogatni azokat, amiket már régóta azért tettünk félre, hogy majd elolvassuk. Érdekesen fogalmaz: "Ha kihagytad a lehetőséget, hogy elolvass egy adott könyvet (akár valaki más ajánlotta, akár te magad akartad már régóta elolvasni), akkor most itt az ideje, hogy elengedd! Lehet, hogy tényleg el akartad olvasni, amikor megvetted, de ha mostanáig nem tetted meg, akkor a könyv célja az volt, hogy ráébresszen: nincs rá szükséged." Én bizony rengeteg lehetőséget hagytam ki! Nekem nagyon tetszik ez a megfogalmazás; szeretek olvasni, és tényleg minden egyes könyv egy lehetőség arra, hogy szebbé, jobbá tegye az életünket. Hogy tanuljunk belőle vagy csak szebb világba röpítsen minket. Ezért nehéz a könyvek szelektálása, és bizony ezért van mégis egy kupacom az elolvasandó könyvekkel.
Az alsó szinten lévő könyvespolcok zsúfoltsága csak kicsit lett kevesebb, ugyanis arra is rá kellett jönnöm, hogy ezekből nagyon sok a férjem hozománya. Jó kis ráébredés volt arra, hogy hiába szeretnék kevesebb könyvet, átláthatóbb polcokat, nem fog menni, mert kettőnk könyvtára így fér el. És az enyém nagy része a padláson van.. Azokat is átnéztem, külön raktam azokat, amiket majd elviszek antikváriumba és külön, amiket még elolvasok (becsszó!).
A tanulság: van egy adag szépirodalom, amiket nem fogok újra elolvasni, de nagyon szerettem, és szívesen venném, hogy majd a gyerekeim is megismerjék. Van egy nagy adag mesekönyv, amiket majd ki tudja mikor szelektálok, mert ott is vannak olyanok, amiket viszont az unokáimnak tartok meg. Van egy adag tankönyv (!). Ezeket azért tartottam meg, mert nagyon jónak találom, és majd jó lesz a gyerekeimnek is.. De, most dobtam ki a gimis irodalom könyveket, és tényleg megkönnyebbültem. A szöveggyűjteményt megtartottam, de az elemzéseket nem fogom újraolvasni. A törin még gondolkodom, mert azt is nagyon szerettem. :) A nyelvkönyveket megtartottam, állandóan ismételnem kéne (és szeretnék is). Van egy adag egyetemi, szakmai könyv is, amit egyelőre nincs szívem kidobni, habár száz százalék, hogy nem fog kelleni. De ki tudja, milyen munkát fogok találni a gyerekezés után. Van egy adag praktikus könyv: elhatároztam, hogy a szakácskönyveket használni fogom, úgysem vagyok egy konyhatündér. A magazinokat elő-előveszem, szelektálom, azokkal nincs gondom.
Nagyjából ennyi, de még leírva is sok. :)
Még egy KonMari-szabály, amit nem tartottam be: nem szabad belelapozni a könyvekbe szelektálás közben! Eltéríti az embert eredeti szándékától. Ez könnyen lehet, de nem bánom. :)
Képet nem tudok hozni, mert elég aprólékos munka volt, és semmi látványos nem volt benne, de nagyjából így éreztem magam:
2015. január 11., vasárnap
I. Ruhák
Ennyi kimerítő bevezetés után már én is alig vártam, hogy jöjjön a gyakorlat! :)
A sorrend szerint az első kategória a ruháké, mert ez a legkönnyebb. Ha valakinek sok cucca van, tovább lehet osztani: felsők (pólók, pulcsik, blúzok, stb.), alsók (nadrágok, szoknyák), felakasztandó ruhák (kabátok, kosztümök, ruhák, stb.), zoknik, fehérneműk, táskák, kiegészítők (sálak, övek, kalapok, stb.), adott helyre való ruhák (fürdőruhák, egyenruhák, stb.), cipők.
Nekem nincs sok ruhám, és azt is állandóan szelektálom, úgyhogy tényleg nem volt nehéz dolgom. De mint már említettem, a körülmények (gyerekek+háztartás) nem engedik a mindent átfogó lomtalanítást, ezért csak kis lépésben tudok haladni. A padláson két nagy dobozban vannak a kismama ruhák és a szezonon kívüli ruhák (ill. még vissza kell bele fogynom-ruhák), először azokat pakoltam ki. Nem sok, de így is volt olyan, amit már rég ki akartam dobni, de eddig megkönyörültem rajta. Most nem! :) Egyébként a könyv is azt javasolja, hogy a szezonon kívüli ruhákkal kezdjük, mert ahhoz éppen nem ragaszkodunk annyira. "Felvenném újra?" - hangzik a kérdés. Mindent egyenként kézbe veszünk, és megérzéseinkre hagyatkozva döntünk. Ezek után, kapva az alkalmon, végre elkülönítve pakoltam el a kismama ruhákat. Megdöbbenve vettem észre, hogy egy teljes dobozt megtöltenek, nem is gondoltam volna!
Ezután a felakasztott, zsákban lévő holmikat néztem át. Most is elcsodálkoztam, hogy mennyi kabátom van, illetve milyen sok ruhám van, amit nem is hordok. Tényleg hatásos egyszerre lepakolni, átnézni! Külön-külön emlékeztem rájuk, de így, hogy együtt voltak, nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok. Itt is kiszanáltam néhány dolgot, amit eddig sajnáltam, ugyanakkor volt olyan, amire úgy emlékeztem, hogy nem szeretem, de most elég szimpatikusnak tűnt. Remélem, nyárra visszafogyok, és akkor letesztelem.
Tehát a tanulság az volt, hogy amit már most is tudok használni, azt lehoztam a szekrénybe, amin eddig megkönyörültem, azt kidobtam, ill. felírtam a telefonomba, hogy milyen egyedi ruhák vannak, nehogy elfeledkezzek róluk. :)
Lent, a ruhásszekrényben a mindennapi holmik vannak. Szülés után általában nem túl szép felsők állnak a rendelkezésre, bő cuccok, amik még így is hülyén állnak. Ezeket néztem át, volt amit még másnak fel tudok használni, mástól megszabadultam. Nagyon jó érzés minden nap úgy kinyitni a szekrényt, hogy örömmel válogathatok! Erről így ír Marie Kondo: "Úgy válogasd ki ezeket a tárgyakat, mintha a kedvenc boltod kirakatából válogatnál!" A kedvenc boltomtól ugyan még messze vagyok, de ez jó célnak tűnik. :)
Ennél a kategóriánál van egy fontos tanács van a szelektálásnál: ne fokozzuk le "otthonkára" a ruhát; hiszen mi értelme otthon is olyan ruhában lenni, amiben nem érezzük jól magunkat? Én ezt kicsit megszegtem, az otthonkás ruhám jó még pizsamának. :)
A sorrend szerint az első kategória a ruháké, mert ez a legkönnyebb. Ha valakinek sok cucca van, tovább lehet osztani: felsők (pólók, pulcsik, blúzok, stb.), alsók (nadrágok, szoknyák), felakasztandó ruhák (kabátok, kosztümök, ruhák, stb.), zoknik, fehérneműk, táskák, kiegészítők (sálak, övek, kalapok, stb.), adott helyre való ruhák (fürdőruhák, egyenruhák, stb.), cipők.
Nekem nincs sok ruhám, és azt is állandóan szelektálom, úgyhogy tényleg nem volt nehéz dolgom. De mint már említettem, a körülmények (gyerekek+háztartás) nem engedik a mindent átfogó lomtalanítást, ezért csak kis lépésben tudok haladni. A padláson két nagy dobozban vannak a kismama ruhák és a szezonon kívüli ruhák (ill. még vissza kell bele fogynom-ruhák), először azokat pakoltam ki. Nem sok, de így is volt olyan, amit már rég ki akartam dobni, de eddig megkönyörültem rajta. Most nem! :) Egyébként a könyv is azt javasolja, hogy a szezonon kívüli ruhákkal kezdjük, mert ahhoz éppen nem ragaszkodunk annyira. "Felvenném újra?" - hangzik a kérdés. Mindent egyenként kézbe veszünk, és megérzéseinkre hagyatkozva döntünk. Ezek után, kapva az alkalmon, végre elkülönítve pakoltam el a kismama ruhákat. Megdöbbenve vettem észre, hogy egy teljes dobozt megtöltenek, nem is gondoltam volna!
Ezután a felakasztott, zsákban lévő holmikat néztem át. Most is elcsodálkoztam, hogy mennyi kabátom van, illetve milyen sok ruhám van, amit nem is hordok. Tényleg hatásos egyszerre lepakolni, átnézni! Külön-külön emlékeztem rájuk, de így, hogy együtt voltak, nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok. Itt is kiszanáltam néhány dolgot, amit eddig sajnáltam, ugyanakkor volt olyan, amire úgy emlékeztem, hogy nem szeretem, de most elég szimpatikusnak tűnt. Remélem, nyárra visszafogyok, és akkor letesztelem.
Tehát a tanulság az volt, hogy amit már most is tudok használni, azt lehoztam a szekrénybe, amin eddig megkönyörültem, azt kidobtam, ill. felírtam a telefonomba, hogy milyen egyedi ruhák vannak, nehogy elfeledkezzek róluk. :)
| Ez csak egy része a padláson lévő ruháknak, amit a kis segítségemmel válogatunk. :) |
Lent, a ruhásszekrényben a mindennapi holmik vannak. Szülés után általában nem túl szép felsők állnak a rendelkezésre, bő cuccok, amik még így is hülyén állnak. Ezeket néztem át, volt amit még másnak fel tudok használni, mástól megszabadultam. Nagyon jó érzés minden nap úgy kinyitni a szekrényt, hogy örömmel válogathatok! Erről így ír Marie Kondo: "Úgy válogasd ki ezeket a tárgyakat, mintha a kedvenc boltod kirakatából válogatnál!" A kedvenc boltomtól ugyan még messze vagyok, de ez jó célnak tűnik. :)
Ennél a kategóriánál van egy fontos tanács van a szelektálásnál: ne fokozzuk le "otthonkára" a ruhát; hiszen mi értelme otthon is olyan ruhában lenni, amiben nem érezzük jól magunkat? Én ezt kicsit megszegtem, az otthonkás ruhám jó még pizsamának. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


