Lassan haladok ám, nem is gondoltam volna, de végre ez is elérkezett. A második kategória a könyveké. Őszintén szólva, tartottam tőle, és nem is érzem, hogy sikerült maradéktalanul tökéletes munkát végeznem. A körülmények miatt sokáig fejben végeztem a szelektálást, de bizony mikor végre odakerültem, meginogtam.
De először tekintsük át a fontosabbakat: Itt is azzal kezdünk, hogy mindent lepakolunk a földre. Fontos, hogy egyenként kézbe vegyük, lássuk a borítóját, vagyis az egész könyvet úgy, ahogy van. Az nem ér, ha csak a polcon átnézzük őket, mert átsiklik rajta a szemünk. De ha kézbe vesszük, akkor előjönnek az élmények, gondolatok, az érzések. A szempont itt is az, hogy örömet szerez-e a könyv. "Csak azokat a könyveket tartsd meg, amelyeket tényleg nagyon szeretsz; amelyeknek a puszta látványa a polcon boldoggá tesz!" Igazából ezért inogtam meg. Van olyan könyv, amit az eszemmel már továbbadnék, de ha ránézek, eszembe jut, hogy mennyire szerettem olvasni - úgyhogy még marad. :)
Ha túl sok könyvünk lenne, lehet KonMari szerint csoportokba szedni:
- általános könyvek (szépirodalom, stb.)
- praktikus könyvek (szótárak, szakácskönyvek, stb.)
- vizuális könyvek (fotóalbumok, stb.)
- magazinok
Na, hát én nem így csináltam. :) Nálunk két helyen vannak a könyvek: az alsó szinten amiket nagyon szeretünk és amiket gyakran használunk, illetve a padláson, amik így parkolópályán vannak, de szeretem, ha megvannak. Lent másfél könyvespolcnyi hely van (khm, mert a játékok kiszorították őket), ezzel kezdtem, polconként. Igazából ezeket is folyamatosan szelektáltam, vagyis csak azt hittem, ugyanis most alaposabban átnéztem, és sok olyat találtam, amit csak illemből tartogattam. Erről jut eszembe; a fő mumusok a könyveknél: az ajándékba kapott könyvek és az "egyszer majd elolvasom"-könyvek. Nagy az átfedés a két csoportban. KonMari szerint nem érdemes tartogatni azokat, amiket már régóta azért tettünk félre, hogy majd elolvassuk. Érdekesen fogalmaz: "Ha kihagytad a lehetőséget, hogy elolvass egy adott könyvet (akár valaki más ajánlotta, akár te magad akartad már régóta elolvasni), akkor most itt az ideje, hogy elengedd! Lehet, hogy tényleg el akartad olvasni, amikor megvetted, de ha mostanáig nem tetted meg, akkor a könyv célja az volt, hogy ráébresszen: nincs rá szükséged." Én bizony rengeteg lehetőséget hagytam ki! Nekem nagyon tetszik ez a megfogalmazás; szeretek olvasni, és tényleg minden egyes könyv egy lehetőség arra, hogy szebbé, jobbá tegye az életünket. Hogy tanuljunk belőle vagy csak szebb világba röpítsen minket. Ezért nehéz a könyvek szelektálása, és bizony ezért van mégis egy kupacom az elolvasandó könyvekkel.
Az alsó szinten lévő könyvespolcok zsúfoltsága csak kicsit lett kevesebb, ugyanis arra is rá kellett jönnöm, hogy ezekből nagyon sok a férjem hozománya. Jó kis ráébredés volt arra, hogy hiába szeretnék kevesebb könyvet, átláthatóbb polcokat, nem fog menni, mert kettőnk könyvtára így fér el. És az enyém nagy része a padláson van.. Azokat is átnéztem, külön raktam azokat, amiket majd elviszek antikváriumba és külön, amiket még elolvasok (becsszó!).
A tanulság: van egy adag szépirodalom, amiket nem fogok újra elolvasni, de nagyon szerettem, és szívesen venném, hogy majd a gyerekeim is megismerjék. Van egy nagy adag mesekönyv, amiket majd ki tudja mikor szelektálok, mert ott is vannak olyanok, amiket viszont az unokáimnak tartok meg. Van egy adag tankönyv (!). Ezeket azért tartottam meg, mert nagyon jónak találom, és majd jó lesz a gyerekeimnek is..
De, most dobtam ki a gimis irodalom könyveket, és tényleg megkönnyebbültem. A szöveggyűjteményt megtartottam, de az elemzéseket nem fogom újraolvasni. A törin még gondolkodom, mert azt is nagyon szerettem. :) A nyelvkönyveket megtartottam, állandóan ismételnem kéne (és szeretnék is). Van egy adag egyetemi, szakmai könyv is, amit egyelőre nincs szívem kidobni, habár száz százalék, hogy nem fog kelleni. De ki tudja, milyen munkát fogok találni a gyerekezés után. Van egy adag praktikus könyv: elhatároztam, hogy a szakácskönyveket használni fogom, úgysem vagyok egy konyhatündér. A magazinokat elő-előveszem, szelektálom, azokkal nincs gondom.
Nagyjából ennyi, de még leírva is sok. :)
Még egy KonMari-szabály, amit nem tartottam be: nem szabad belelapozni a könyvekbe szelektálás közben! Eltéríti az embert eredeti szándékától. Ez könnyen lehet, de nem bánom. :)
Képet nem tudok hozni, mert elég aprólékos munka volt, és semmi látványos nem volt benne, de nagyjából így éreztem magam: