2016. március 17., csütörtök

Konyha

Nálam ez az egyik legnehezebb eset. Nem vagyok konyhatündér, inkább sütni szeretek (édesszájú lévén), mint főzni, aztán meg valaki mindig láb alatt van. Már csak azért is, mert icipici konyhánk van. Az alapok biztatóak: gyönyörű ikea bútorok, de mégsincs telezsúfolva szekrénnyel a szoba. A legnagyobb álmom, hogy könnyen el tudjak pakolni, illetve az a csepp pult, ami van, üres legyen. Ahogy nézegettem a pinterestet, szépen lassan eljutottam a minimalista konyháig.

Ezek is nagyon barátságosak:



De sokszor csak erre az ürességre vágyom:




Persze az utóbbiaknál rásegít a fehér szín is, sokkal átláthatóbb.

Egyelőre igyekeztem apró, látványos változtatásokat csinálni: a zsúfolt ablakpárkányról leszedtem néhány gyertyatartót, a pultról amit lehetett eltettem a szekrénybe. A szekrényben is megpróbáltam rendet rakni: sok mindentől sikerült megszabadulni (pl. évek óta tartogatott műanyag poharak, nagyon-nagyon régi gyógynövények). Három álló faliszekrényem van, kettő teli ajtós, a középső üveges. Az egyik teli ajtósban vannak a lábosok (egy nem fér el, valamit ki kell találnom!), az üvegesben szép dobozokban müzlik, tészták, rizs, stb., plusz gyakran használt tálkák, ilyesmik, a másik teli ajtós a kamra - itt segített a "dobozolás", kis kosárba raktam, amit nem tudtam dobozba/üvegbe kiönteni, így a zacskók nem csúsznak el egymáson, sokkal több minden fér el egy polcon, ill. kivenni is könnyebb.
A pult nehéz eset. Körülbelül egy harmadát elfoglalják a mindennapi technikai eszközök, másik sarkában pedig a fakanalak, olaj, stb. ami egyrészt szintén gyakran kell, másrészt a magasságuk miatt nem férnek el a szekrényben. De sajnos mindig becsúszik valami, így szinte sosincs az a szép, használható felület, amire jó lenne ránézni. Ez nagy kihívás még számomra.
A konyha többi részén egyelőre úgy érzem nem tudok változtatni: a porszívó, kenyérsütő nagyon nagy, csak a földön fér el, a kosarak szintén, stb., stb. Folyamatosan lesem az ötleteket, bújom a könyveket, és reménykedem, hogy egyszer sikerül ezt a szintet elérnem és megtartanom.

(A képek forrása a pinterest.)

2016. február 17., szerda

Minimalizmus?

Nem tudom, más hogy van vele, de mivel nálunk egyre több a gyerek, egyre nagyobb igényem van az egyszerűségre (és a nyugalomra, ó...). Éreztem én, hogy agyonnyomnak a tárgyak, és erre kiváló segítséget kaptam a KonMari-könyvtől. Egyre jobban haladok, ha másként nem, hát fejben. Talán más is, aki ezt szívügyének tekinti, belefut a mostanság divatos új "életmódba", a minimalizmusba. Jó pár könyv jelenik meg ebben a témában is, és ahogy nézegettem ezeket az interneten, rábukkantam egy szimpatikus magyar blogra: http://minimalistavagyok.cafeblog.hu/
Azt hiszem, sok az átfedés a két módszer között, így élvezettel olvastam, hogyan valósítja meg sokunk álmát, és képes új életet kezdeni megszabadulva a felesleges tárgyaktól. Sok elgondolkodtató írást olvashatunk, ami segít túllendülni a berögzült szokásainkon, vagy új fényt vet a hozzáállásunkra, segít más megközelítést találnunk az újrakezdéshez.
Szeretettel ajánlom másoknak is, és kíváncsian várom az új bejegyzéseket (habár, lehet erről újra és újra írni?).

Forrás: pinterest

2016. február 11., csütörtök

Annyi mindenre jó lehet...

Ez volt a legfőbb érv, amikor drága családtagomat kérdeztem arról, hogy mit kezdjek a 7-8 éve kapott asztali olaj- és ecettárolóval. Szép, szép, ezért nem dobtam ki eddig, de soha nem használtam ilyet és nem is fogok. (Nem szeretem az ecetes salátát, úgyhogy szegény családom sem fog kapni.)
Őszintén bevallom, azt reméltem, hogy ő esetleg tényleg tudná használni, vagy biztosan ismer valakit, aki örülne neki. De nem így alakult, hanem arról kezdtünk beszélgetni, hogy hát ha egyszer egy vendég ecetet kérne a salátájához, ill. készítsek ecetes salátát, de ha ezek végképp nem mennek, valamire biztos jó lesz, ki ne dobjam. Az, hogy már 8 éve nem jut eszembe használni, az nem érdekes. Hiszen ha Isten ad annyit, még élünk pár évtizedet, kellhet - mondom ezt én ironikusan. Érdekes, hogy ez a "jó lehet még valamire" mennyire megköti az embert, évekre előre (plusz ami eddig eltelt).
A vége az lett, hogy nem adtam oda csak azért, hogy náluk gyűljön a "jó lesz még valamire", hanem az egyetlen jó tanácsot követve elviszem egy adományboltba. Remélem oda nem gyűjtők járnak, hanem tényleg használni is fogja valaki.

2016. január 25., hétfő

Tetőtér alakulása

Rohamtempóban szedtük össze a holminkat a tetőtérben, hogy a kőművesek elkezdhessék a munkát. Csak egy kis számadással jelentkezem, hogy én se felejtsem el, mennyi mindenen adtunk túl.
  • Elajándékoztuk a házzal együtt kapott Csepel varrógépet. Neki köszönhetjük az egyetlen függönyünket és a régen használt ablakszivacsokat. Jó szolgálatot tett, de azóta két szuper varrógépet is kaptam, így tényleg csak a helyet foglalja. Ide került, szerintem jó sora lesz: http://butortfestek.blogspot.hu/
  • A kerületben könyvet gyűjtenek Kárpátaljára. (Még mindig tart! http://budafokteteny.hu/hir/nemcsak-kenyerrel-el-az-ember) Hurrá! Mivel az járt az eszemben, hogy milyen jó helyre fognak kerülni a könyvek, könnyű szívvel csomagoltam be az eddig nosztalgiából megtartott könyveket is. Nagyon örülnék, ha más jobban tudná értékelni őket, hiszen én nem használtam, "csak" a hozzájuk fűződő emlékek miatt tartogattam.
  • A családsegítőbe is fog kerülni egy nagyobb csomag. Megpróbáltam a játékok között is szelektálni, de az nem könnyű, amikor még csak most jön az újabb baba. 
Hirtelenjében ennyi kikerülnivalót pakoltam össze. De mindig elfog a kísértés, hogy egyszerűen mindentől megszabadulnék, aztán ha egyenként nézem, akkor nem megy.. Meglepő, hogy így is mennyi plüssünk és játékunk van, a gyerekkönyvek megtöltenek egy nagy dobozt, az én kedves könyveim is (és ugye ezek azok, amik nem férnek el az alsó szinten), plusz vannak ágyneműhuzatok, takarók, terítők... Nem is gondoltam volna, hogy közel 10 év alatt mennyi mindent felhalmoztunk - majdnem mintha a szüleimnél lennék, amire pedig mindig úgy tekintettem, mint hosszú-hosszú évek alatt összegyűjtött holmikra.
Még vár ránk egy második és egy végső pakolás odafent - addig gyűjtöm az ötleteket, mert nem szeretnék a szép, tervezett kialakítás helyett újra lomtárat.

2016. január 4., hétfő

Új év, új kezdet?

Az év vége nagyon kaotikusra sikerült. A november két bárányhimlővel, konmari szempontjából pedig egerekkel a padláson (ami nálunk inkább tetőtér, sok-sok holmival). Hirtelenjében újabb holmikat raktam ki, aztán jött az advent, karácsony, meg egyre hidegebb lett fent is, egy szó, mint száz, lusta módon elakadtam. De most! Újra oviban a csapat, a padlás felújítása is bármikor elkezdődhet, úgyhogy újult erővel folytatom/újrakezdem. Még mindig a tárolási módszereimmel vagyok elégedetlen - de az is lehet, hogy szimplán lusta vagyok elpakolni, amit felviszek. Azt reméltem, néhány dolgot sikerül egy-egy dobozba szorítanom, de pl. a ruháimat folyamatosan félre kell tennem, mert növi ki a kismama pocakom.
Rengeteg feladat vár rám:
-játékok szelektálása (családsegítőbe, ha lehet)
-könyveket szétosztani
-ruhákat elpakolni (valami normális rendszer kéne)
-és körülnézni, hogy mit lehetne még kidobni?

Igyekszem. :)

2015. november 27., péntek

Előszoba deko

Amikor legutóbb (jó régen) átnéztem az előszobát, megállapítottam, hogy jó lenne valami kedves dísz. Nagyon tetszenek a kézzel írt művészi szövegek, de sajnos nem találtam a neten semmi magyar elérhetőséget (pedig rémlik, hogy egyszer már belefutottam). Így megpróbáltam magam készíteni egyet.
Ezt a honlapot nagyon szeretem, itt találkoztam először a kalligráfiával: http://melissaesplin.com/
Én persze nem tudnék ilyen szépet, és nincs is időm eszközt szerezni meg gyakorolni. Mostanában a pinterest jó barátommá vált, így ott néztem körül segítségért:

Betűk:

Díszítés:

A vége pedig ez lett:

2015. november 25., szerda

"Ha olyan dolgok között élsz, amiket nem szeretsz, inspiráció helyett frusztráltságot érzel." (ikea)