2016. november 4., péntek

Reading My Tea Leaves

Egy ideje olvasgatok egy amerikai blogot: Reading My Tea Leaves. Mindig lenyűgöz az a harmónia és derű, amit sugároz. Írója egy fiatal New York-i nő, Erin Boyle, aki egy aprócska lakásban él férjével, kislányával, és nemsokára kisbabájával. Inspiráló oldal az egyszerűségről, minimalizmusról, az élet természetes szeretetéről.  Fedezzétek fel Ti is!

http://www.readingmytealeaves.com/
Facebook: https://www.facebook.com/readingmytealeaves
Pinterest: https://hu.pinterest.com/readtealeaves/


2016. október 6., csütörtök

"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.
Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.
...
Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammomnak.
Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet?
Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?
Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal?
Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; de mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy.
Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek?
Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja."

Mt. ev. 6./19-34.

2016. október 5., szerda

A sokadik kör

Mint már említettem, nem sikerült első körre ügyesen végigvinnem a rendszert a holmijainkon. Most már kezdek ráérezni a dologra, és nagyon igyekszem, hogy ne kössek kompromisszumokat. Ami azt jelenti, hogy ne legyintsek rá, hogy jó lesz az is. Igenis számít, hogy nem szeretem az ajándékba kapott abroszt, törülközőt, vázácskát, stb., stb. Sikerült kitennem nászajándékba kapott holmikat (9 éve..!) és visszaadom, ami nem kell.
A minimalizmus jegyében pedig nagyon tudatosan nemet mondok az újabb vásárlásokra. Nem pótolom azt amit kitettem, elhasználtam, kivéve persze, ha muszáj. Ha kell, újra és újra elismétlen magamnak, hogy elég lesz az a néhány vágódeszka, ami van, és nem veszek újat, csak azért mert megszoktam, hogy eggyel több van. Ugyanez igaz a ruhákra is. A gyerekek és a saját szekrényem is dugig van, nem kell újabb és újabb holmi.
És ilyenkor tűnik fel csak igazán, hogy mennyire bombáznak a reklámok, annak ellenére, hogy nem is nézünk tévét! Elég csak kinyitni a hírleveleket, facebook-ot.
Szóval ezzel az "új" módszerrel, ami tulajdonképpen csak a még tudatosabb odafigyelést és elhatározást jelenti, már kezd látványos változás is lenni a házban, aminek nagyon-nagyon örülök.
Ezenkívül nem csak a tárgyaktól szabadultunk meg. A férjem alapból minimalista, hál'Istennek ilyen a természete. Az ő ötlete volt, hogy a szobanövényeket is ritkítsuk meg. Az idős, kifáradt növényeket újra felhasználjuk a komposztban, nyertünk egy üres teret az egyik ablaknál, és azóta naponta gyönyörködünk a szép új kicsi növénykénkben. Sokkal jobban érezzük magunkat, mint az előtte lévő dzsungelben. Most ősszel, amikor behozni kell a cserepes virágokat, ezt a "selejtezést" megteszem a kinti növényekkel is. Évek óta csak rossz érzésem volt néhány cseréppel kapcsolatban, így most megadom nekik a végtisztességet.
Ahogy haladunk, és mi magunk alakítjuk a környezetünket (és nem hagyjuk, hogy a holmijaink negatívan befolyásoljanak minket), sokkal jobb érzés itthon lenni!


Cipőtárolás

Sokat törtem a fejem, hogy a pici helyünkön hogy tudnám ennyi ember cipőjét szépen elrendezni. A kiindulási állapot rémes volt:



A felső polc a gyerekeké (most hárman használják), a középső az enyém, az alsó a férjemé (az övével nem kell foglalkoznom). Megpróbáltam az alig használt cipőket, papucsokat egy kosárba "rejteni", de semmit sem segített.
Bújtam a Pinterestet, de sajnos a legtöbb ötlet teljesen más körülményekre lettek kitalálva. Aztán szembejött velem ez a kép, ahol mindenkinek külön kosara van:

Forrás: http://treyandlucy.blogspot.hu/2014/11/a-bench-shoe-storage-diy.html
Szép lassan leesett, vagyis igazából megvilágosodtam, amikor egyszer rápillantottam a játéktároló dobozainkra. Érdekes, hogy vannak pillanatok, amikor az ember az unalomig ismert tárgyaira egyszer csak másként tekint, és kiderül, hogy milyen jól fel lehet használni, vagy hogy témánál maradjak, Konmari után rájön, hogy igazából már semmi szüksége rá..

Íme az eredmény:


A gyerekek cipőit a régi Ikea játéktároló dobozokba tettem (most már nem forgalmazzák), az enyémeket a SKUBB hosszúkás dobozaiba. Persze mindig vannak változások, de alapvetően jól működik a rendszer, és persze sokkal szebb.
Ha pedig már itt voltunk, elővettünk két régi akasztót, és édesapa felfúrta a gyerekek kabátjainak, így ügyesen elérik, nagyobb az önállóság. :)


Nem, a pandamaci jelmezt nem veszik fel, ha elmennek. ;)

2016. szeptember 22., csütörtök

Láttátok már?

Jövő szerdán, 28-án végre magyarul is megjelenik a könyv folytatása! Én már megrendeltem! :))


Megrendelhető akár itt és itt is.

2016. szeptember 14., szerda

Konmari - picikkel

Hogy tudok konmarizni pici gyerekek mellett? Sehogy!
Talán feltűnt, hogy az utóbbi időben alig írtam. Ennek igen egyszerű oka volt: a nyári szünet (értsd: négy gyerek itthon).
Viszont nagyon jól lehet fejben végigpörgetni a tárgyakat, elgondolkodni az elméleten, a saját céljaimon és a kudarcaimon. Aztán, ha éppen akad egy pár tényleg szabad perc, meg lehet szabadulni néhány dologtól.
Most, a második kör alkalmával nem tudok pontosan a könyv sorrendjén haladni, de az alapfeltevés (Szeretem? Használom?) ugyanaz. Így sikerült újabb zsák ruhától megszabadulnom. Nagyon sok könyv fog elmenni a háztól (és még fog több is..), és végre valahára a régi ágyneműhuzatokat is elajándékoztam. Sok csetresz megy majd farsangkor a tombolára, a babaruhák is folyamatosan vándorolnak el tőlünk. A játékokból egy nagy adag ment az oviba - és nem volt hiszti miatta! Viszont újra szembesültem azzal, hogy rengeteg mesekönyvünk van. Folyamatosan cserélem őket, és azt hiszem, most egy jó ideig nem fogunk újat venni.
Ez alatt az újabb kör alatt megpróbálok még őszintébb lenni önmagamhoz. Azt hittem, eddig is az voltam, de hihetetlen, hogy ha jobban megkapargatom a felszínt, mennyi holmitól tudok megint megszabadulni. És folyamatosan azon csodálkozom, hogy hogy lehet ennyi mindent ilyen rövid idő alatt felhalmozni. Ha a szüleimnek, nagyszüleimnek sok dolga van, azon nem csodálkozom, van egy pár év előnyük. Na de 31 évesen?!
Visszatérve a címben felvetett témához: leginkább akkor tudok "marizni", ha a gyerekek alszanak, ill. nincsenek itthon. Egyrészt nem szeretek egyszerre sokfelé figyelni; nem is akarom, hogy szétszedjék a dolgaimat, másrészt a legtöbb holmink a padláson van, ahova most (felújítás miatt) nem jöhetnek fel.
A facebook-os fórumunkon hál'Istennek sok ellenpélda is van, úgyhogy csak hajrá minden kisgyerekes anyukának! :) Annak, aki képes többfelé figyelni, akinek nagyon kicsi vagy már nagy a gyereke és aki képes őszintén végigcsinálni a módszert, az remekül és viszonylag gyorsan haladhat.