Már régóta szerettem volna írni egy összefoglalást a második kötetről, végre összejött.
Szerintem nagyon jól sikerült ez a könyv, remek kiegészítése az elsőnek és ez is képes egy újabb lökést adni az embernek. Ugyanakkor sokkal töredezettebbnek érzem, ide-oda ugrál a témák között, hiszen a felmerülő kérdéseket, problémákat taglalja.
Bevezetés: A KonMari-módszer; A rendrakás hat alapszabálya
A módszer rövid ismertetése, szép esszenciája, közben végig bólogat az ember. :)
I. KonMari-mestertippek
1.Hogyan ismerheted fel egyre könnyebben, hogy mi tölt el örömmel?
Rövid, néhány oldalas szösszenetek a témában. Mintha megpróbálná elmagyarázni, hogy mit is értett bizonyos fogalmak alatt, mit próbált átadni az első könyvében. Néhány példa: takarítás - rendrakás közötti különbség, funkció - öröm ellentmondása, és még, hogy ne adjuk fel, mert a rendetlenség csak átmeneti!
2. Hogyan töltheted meg az otthonod örömmel?
Itt főleg történeteket olvashatunk példaként.
3.Minden, amit az örömteli tárolásról tudnod kell
A legfontosabb, hogy ezt csak a szelektálás után szabad csinálni! Különben újra és újra ki fog derülni, hogy másként is lehetne, máshova kellene, stb. Érdemes természetes anyagokat használni a tároláshoz, illetve "a bevett gyakorlat a tárolásnál a 90 százalékos helykihasználás. Ha kiválogattad a dolgokat, amiket szeretsz, addig töltsd meg a fiókjaidat, míg tele nem lesznek, de még nem túlzsúfoltak. Az emberi természetből fakad, hogy az üres helyeket ki akarja tölteni. Ha csak 70 százalékosan vagy levegősen töltjük ki a helyeket, nem érezzük majd a felismerés pillanatát, ráadásul mielőtt észbe kapnánk, elkezdjük felhalmozni a 'nem szeretem' holmikat, új tárolódobozokat vásárolunk, és végül ugyanoda jutunk, mint ahol elkezdtük."
Ezen kívül KonMari az alapanyagot is figyelembe veszi a tárolásnál: textil, papír és elektromos kategóriába sorolja őket. Így még ha többféle dolgot is kell elrakni, mégis mutatnak egy egységes képet.
Van egy rövid leírás is a hajtogatásról, de részletesebben csak a következő fejezetben foglalkozik vele.
II. A rendrakás enciklopédiája
4. A ruhák rendje
És itt a lényeg, amit mindenki várt! Illusztrált hajtogatási útmutató különböző ruhadarabokhoz! Bevallom, én csak most foglalkoztam ezzel tüzetesebben és ki is próbáltam, nagyon klassz! Kösz, Marie!
5. A könyvek rendbetétele
Ez a kategória sok embernek nagy nehézséget jelent, sőt, ki is jelentik, hogy náluk a könyv tabu, mindnek kell maradnia. Nekem is rettenetesen nehezen ment, szerintem rosszabb volt, mint a komono. Ami miatt mégis futottam velük sok-sok kört, az az a nyomás és lelkiismeretfurdalás volt, amit éreztem, valahányszor csak rájuk gondoltam. Így most megint egy nagy kupac könyv várja, hogy új helyre kerüljön, én pedig jelentősen megkönnyebbültem. Most éppen ott tartok, hogy újra átolvasgatok olyanokat, amikről sejtem, hogy igazából nem szeretném tovább tartani. Lassan fellélegzik a ház, nem lesznek nyomasztó "el kellene olvasnom", "tudnom kellene, szakmai", "de jó lenne megtanulni/megfőzni.." stb.
"Ha csak azok a könyveid maradnak meg, amiket igazán szeretsz, akkor rájössz, hogy jelentősen megváltozik a kapott információk minősége."
Egyedül a gyerekkönyvekhez nem nyúltam drasztikusan, mert még megvárom, hogy a kisebbek utol érjék a nagyobbakat. :)
6. A papírfélék rendje
Hihetetlen, de tényleg ezt is át kell nézni egyesével. Én csak most találtam rengeteg felesleges jótállást, leírást, és felülbíráltam régi jegyzeteimet is. Megint van mire rajzolniuk a gyerekeknek! :D
7. A komono, az apróságok rendje
Gondolom már mindenki tisztában van azzal, mi is a komono. Mindenféle kacatok, apróságok, amik abszolút hajlamosak felhalmozódni, "csak úgy". Nem keverendő össze azokkal a holmikkal, amikhez erős érzelmi kötődés fűz.
Itt ír többek között a CD-kről, DVD-kről, elektromos kütyükről, dekorációkról, hobbi cuccokról, stb. A konyhai dolgok kapcsán van egy nagyon részletes leírás a konyháról, a kialakítás, tárolás, elhelyezések titkáról. Bevallom, nagyon örültem ennek a résznek, nálam ez nagy mumus. (Nagyon pici a konyhánk.) Na és erre mi van a könyvben? "A konyha az a hely a lakásban, ahol még akkor is, amikor már kiszelektáltunk és kidobtunk mindent, ami nem tölti be már a funkcióját, mégis úgy tűnik, túl sok minden maradt. Ez gyakran összezavarja a tanítványaimat." Hát én nap mint nap összezavarodok..
A konyhán kívül a fürdőszobáról is ír egy hosszabb útmutatót, gondolom, ez is jól jön sok embernek.
8. Holmik, amikhez érzelmileg kötődsz
Kisebb kategóriákra bontotta ezt a részt: iskolai emlékek, régi szerelmek emlékei, szentimentális felvételek, gyermekeid alkotásai, emlékiratok, levelek, fényképek.
Ezek nehéz dolgok. Az ember azt hiszi, kitép a szívéből egy darabot, ha ettől vagy attól megválik. De legyünk őszinték magunkhoz. Tényleg? Tényleg ebben az apróságban őrzöm az emléket vagy a szívemben, elmémben? Ugye? És ami a legfurcsább volt, hogy amikor megváltam egy nagyon kedves, rég elhunyt rokonom tizenvalahány évvel ezelőtti ajándékától, megkönnyebbültem! Elment vele a lelkiismeretfurdalás, hogy nem használtam (és nem is fogom), és megmaradt az ő szép, tiszta és most már boldog emléke.
III. Az életet megváltoztató varázslat
9. Otthon, ami örömet sugároz
Egy kis "varázslat", ami segít, hogy örömteli, boldog érzés legyen az otthonlét. Szobánként egy kis rajz, egy kis leírás. Szerintem aranyos. :)
10. Változások, amelyeket a rend hoz magával
Történetek, ha eddig nem hittük volna el, hogy tényleg milyen mélyreható változásokat képes magával hozni ez a módszer, ill. ha alkalmazzuk a módszert és végig csináljuk. :)
Itt ír arról is, hogy mi a teendő, ha a családunk nem szeretne részt venni a nagy szelektálásban. Nem szabad erőltetni, mert tényleg ragályos! Nálunk is történtek változások, pedig nem is hirdetem!
"A legnagyobb változás, amit a rendrakás hoz magával, hogy megtanulod szeretni saját magadat. Amikor rendet teszel, egy kis magabiztosságot nyersz.
Elkezdesz hinni a jövőben.
A dolgok egyre simábban mennek.
Az emberek, akikkel találkozol, változnak.
Váratlan dolgok történnek, pozitív értelemben.
A változás kezd felgyorsulni.
És elkezded igazán élvezni az életet."
Én is ezt kívánom nektek! Kezdjetek hozzá, ha még nem tettétek volna! :)
2017. február 1., szerda
2017. január 6., péntek
Téli díszeink
Nem nagyon értek a ház ünnepi kidíszítéséhez, de eddig talán azért nem volt bátorságom és ötletem hozzá, mert az újságok és az internet tele vannak számomra 'túl sok' ötlettel. Túl konkrét (beszerezhetetlen), túl bonyolult, stb. De most a Reading My Tea Leaves blogon olyan szép díszeket láttam, ami igazán az én stílusom. Íme néhány:
Még több képet és ötletet találtok itt: http://www.readingmytealeaves.com/2016/12/clutter-free-holiday-decorations.html
Ebből kiindulva mi is készítettünk néhány díszt a gyerekekkel:
Az adventi koszorút szétszedtük és a tobozból füzért készítettünk.
Az adventi naptárunk sem volt túl bonyolult, hanem éppen megfelelő a várakozó, izgatott gyerekeknek. 24 kép a pinterest-ről kinyomtatva, édességet úgy is sokat esznek (eszünk..) ebben az időszakban.
2016. december 24., szombat
2016. december 14., szerda
Az elmúlt két évem
Kicsit sokkoló belegondolni, hogy már két éve nekiugrottam ennek a programnak. Persze tudnék magyarázkodni, de minek?
Pedig úgy éreztem, nincs annyira rengeteg holmim. Mégis éreztem a túlzsúfoltságot, szinte megfojtott. Újra és újra azt éreztem, hogy legszívesebben mindent kidobnék. Most már nem is állok tőle távol, de más ész nélkül kidobni mindent, mint belső meggyőződésből. Hosszú volt idáig az út - lássuk csak!
Amikor nekikezdtem, még csak három apró gyerek volt itthon (most már négy, tehát közben volt ugye várandósság, szülés is). Mivel mindig volt itthon valaki, mindig volt valami esemény, nem tudtam a kategória szerinti holmikat összegyűjteni a házból egy helyre. Elméletileg először elvégeztem az alsó szintet, majd a felső szintet. A ruhákat, könyveket polconként, a játékokat is próbáltam, stb., stb. A padláson úgyszintén.
Aztán, ha jól emlékszem, megjelent néhány kisegér a padláson. Nem kívánom senkinek a felismerést, a rettegést, hogy nehogy lejöjjenek a lakótérbe, meg a várakozást, hogy sikerült-e végre elfogni, mikor lesz vége. Lopva mentem fel, újabb holmikat dobtam ki, amit nem is értettem, hogy eddig minek tartogattam. Azonkívül sok minden tönkrement (egérpisi), azok is mentek, nem is hiányoznak.
Közben hiába mondhattam azt, hogy végigcsináltam, nem éreztem a különbséget! Időről időre eszembe jutott egy-egy tárgy, amin aztán sokat gondolkodtam, de ez már tulajdonképpen magában rejtette azt, hogy nálam vége a pályafutásának, el kell engednem.
Már nem is tudom hogy, de eljutottam a minimalizmusig (elolvastam a magyarul fellelhető könyvet, majd beleolvastam külföldi - főleg amerikai - blogokba), és úgy éreztem, hogy igen, ez vagyok én is. Minimalista.
Itt tartunk ma. A padlásunk felújítása még mindig zajlik, ami remek alkalom nekem, hogy még több dologtól elköszönjek. Most már hálával gondolok rájuk, és nem tartom meg automatikusan a régi tárgyaimat. Eddig ezt tettem; meg se kérdőjeleztem, bele se gondoltam - mindig is az enyém volt, hát félretettem, visszatettem. Most olyan, mintha újraépíteném önmagam - de nem lerombolva a régit!
Kívánom, hogy Ti is eljussatok ehhez az élményhez!
Pedig úgy éreztem, nincs annyira rengeteg holmim. Mégis éreztem a túlzsúfoltságot, szinte megfojtott. Újra és újra azt éreztem, hogy legszívesebben mindent kidobnék. Most már nem is állok tőle távol, de más ész nélkül kidobni mindent, mint belső meggyőződésből. Hosszú volt idáig az út - lássuk csak!
Amikor nekikezdtem, még csak három apró gyerek volt itthon (most már négy, tehát közben volt ugye várandósság, szülés is). Mivel mindig volt itthon valaki, mindig volt valami esemény, nem tudtam a kategória szerinti holmikat összegyűjteni a házból egy helyre. Elméletileg először elvégeztem az alsó szintet, majd a felső szintet. A ruhákat, könyveket polconként, a játékokat is próbáltam, stb., stb. A padláson úgyszintén.
Aztán, ha jól emlékszem, megjelent néhány kisegér a padláson. Nem kívánom senkinek a felismerést, a rettegést, hogy nehogy lejöjjenek a lakótérbe, meg a várakozást, hogy sikerült-e végre elfogni, mikor lesz vége. Lopva mentem fel, újabb holmikat dobtam ki, amit nem is értettem, hogy eddig minek tartogattam. Azonkívül sok minden tönkrement (egérpisi), azok is mentek, nem is hiányoznak.
Közben hiába mondhattam azt, hogy végigcsináltam, nem éreztem a különbséget! Időről időre eszembe jutott egy-egy tárgy, amin aztán sokat gondolkodtam, de ez már tulajdonképpen magában rejtette azt, hogy nálam vége a pályafutásának, el kell engednem.
Már nem is tudom hogy, de eljutottam a minimalizmusig (elolvastam a magyarul fellelhető könyvet, majd beleolvastam külföldi - főleg amerikai - blogokba), és úgy éreztem, hogy igen, ez vagyok én is. Minimalista.
Itt tartunk ma. A padlásunk felújítása még mindig zajlik, ami remek alkalom nekem, hogy még több dologtól elköszönjek. Most már hálával gondolok rájuk, és nem tartom meg automatikusan a régi tárgyaimat. Eddig ezt tettem; meg se kérdőjeleztem, bele se gondoltam - mindig is az enyém volt, hát félretettem, visszatettem. Most olyan, mintha újraépíteném önmagam - de nem lerombolva a régit!
Kívánom, hogy Ti is eljussatok ehhez az élményhez!
2016. december 4., vasárnap
Ajánló: Tárgyak rabságában
Talán 5-6 éve ment egy sorozat a BBC Prime csatornán, ahol gyűjtögetőknek segítettek megtisztítani az otthonukat, ill. végigmenni a lelkileg is nehéz folyamaton. Emlékszem, sokszor csak ösvényeken lehetett közlekedni egy-egy házban. A sokkoló szembesítés pedig az volt, hogy kibéreltek egy közeli csarnokot és odavittek minden holmit - persze tele lett a csarnok, a tulajdonos pedig szörnyülködött.
Ehhez hasonló ez az amerikai sorozat. A "szakértő" segít a családoknak, egyes embereknek, hogy meg tudjanak szabadulni a rengeteg cucctól. Mivel ez roppant megterhelő lelkileg, megkapargatja a felszínt, (és nem mellesleg egy amerikai sorozatból nem hiányozhat a dráma,) erős érzelmek jönnek elő, de a fickó ügyesen terelgeti a résztvevőket, hogy ráébredjenek a ki nem mondott igazságokra, viszont mégse veszítsék el a lelkesedésüket, hanem ebből erőt merítve folytassák a munkát.
Nem is csodálkoztam, hogy minden esetben (7 részt néztem eddig) nő volt a mumus. Egy helyen ismerte el a férj, hogy a felhalmozásban neki is része volt, a többi házasnál a férj inkább passzívan szemlélte a folyamatokat (hogy aztán a műsorban segíthessen szelektálni).
A folyamat nagyjából a következőképpen zajlott:
- Peter, a műsor vezetője, felmérte a terepet (szörnyülködés, magyarázkodás)
- megbeszélték, hogy ez így nem mehet tovább, és miért fontos, hogy kidobjanak szinte mindent (kb. 80%-ot)
- kipakoltak mindent az adott szobából (a bútorokat is!)
- az üres szobában elképzelték, hogy milyennek szeretnék azt a teret, mi legyen a funkciója (barátságos, kényelmes, stb.)
- odakint megint megdöbbentek a sok holmin
- két csoportra osztották: egy, ami segít az újbóli berendezkedésen, a megfogalmazott célok elérésében; a második pedig, aminek mennie kell
- dráma a szelektálás közben
- öröm az elvégzett munkán
- a "segítő csapat" visszarendezte a szobát, ami persze tökéletes lett (tényleg jól néznek ki!)
- egy kis visszatekintés későbbről és hála
Két szobát szoktak rendbe rakni egy-egy nap alatt + utána a visszarendezés. Úgyhogy el is szégyelltem magam, mert én is simán végezhetnék egy nap alatt. Pont emiatt szokott lenni a dráma, hogy sietniük kell, gyorsan kell dönteni. Nem érnek rá sokat gondolkodni, így előjönnek a legőszintébb érzések, gondolatok.
A műsorvezető megpróbálja rábeszélni a szereplőket arra, hogy ne a múltban éljenek és ne is a jövő miatt aggódjanak. Másik fő probléma a halogatás. Mindennek határt kell szabni - pl.ha újságot gyűjtünk, legyen egy mappája, de nem szabad újat kezdeni, hanem a régiek közül kell kidobni, hogy be tudjon férni a következő. Vagy: minden 10 könyvből egyet kitenni, addig, amíg el nem férnek a polcon.
Érdemes megnézni a részeket, nagyon tanulságos. Megéri újra átismételni a szabályokat és mindig elmond néhány új trükköt is. A lelkesedés garantált!
2016. december 2., péntek
Eredményeim 1.
A második könyvet olvasva és egyébként is jól haladva a szelektálással, már észrevettem biztató jeleket. :) Ebből csak egyet szeretnék most kiemelni, mégpedig, hogy sokkal gyorsabban rendet tudok rakni, mint korábban. Úgy értem, hiába olyan a nappali, mint amin tornádó söpört végig, 15-20 perc alatt el tudok pakolni és barátságos hangulatot áraszt. Tovább figyelve, elemezve ezt a kis szeletét életünknek, feltűnt (persze eddig is az orrom előtt volt), hogy ami a legfontosabb következő lépés, az a ruhák redukálása. Nem csoda, ha 6 főnél sok ruha van, ami állandó körforgásban van a szennyestartó - ruhaszárító - hajtogatnivaló között, de azért van olyan érzésem, hogy lehet javítani a helyzeten. Most csak a legszükségesebb ruhákat veszem meg a gyerekeknek (kivéve, ha jövő évre jó lesz valami óriási akciónak köszönhetően ;) ), kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e néhány hét alatt eredményt elérni.
![]() |
2016. november 29., kedd
Minimalista karácsony
Most nem arról fogok írni, hogy ne ajándékozzunk szeretteinknek semmit, stb., stb. Én nagyon szeretek ajándékozni, szeretek azon gondolkodni, hogy minek örülne a másik. Az idén viszont szerettem volna visszafogottabban készülni. Számomra egyébként is Jézusról szól az ünnep, nem pedig annak az erőltetéséről, hogy "most ne veszekedjünk a szeretet ünnepén".
Tehát olyan ajándékokat kerestem, amik elérhetőek a környezetemben vagy könnyen beszerezhető internetről. Nem szervezek külön programot arra, hogy a nyakamba vegyem a várost, és nem böngészem az internetet órákig a "tökéletes" ajándékért.
Ennek köszönhető vagy sem, idén már november végén megvan az ajándékok zöme. Nem görcsöltem azon, hogy mi kellene még. Lazán és egyszerűen gondolkodtam az ajándékokon, de az ételeken és a dekoráción sem problémázok sokat.
Megkönnyebbülést és örömet érzek, és alig várom a karácsonyt! :)
Tehát olyan ajándékokat kerestem, amik elérhetőek a környezetemben vagy könnyen beszerezhető internetről. Nem szervezek külön programot arra, hogy a nyakamba vegyem a várost, és nem böngészem az internetet órákig a "tökéletes" ajándékért.
Ennek köszönhető vagy sem, idén már november végén megvan az ajándékok zöme. Nem görcsöltem azon, hogy mi kellene még. Lazán és egyszerűen gondolkodtam az ajándékokon, de az ételeken és a dekoráción sem problémázok sokat.
Megkönnyebbülést és örömet érzek, és alig várom a karácsonyt! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)





