Szerintem még nem késő, és nagyon ajánlom Peter Walsh januári kihívását!
Minden napra ad egy kb.10 perces feladatot, amit viszonylag könnyű elvégezni, mégis látványos.
Tavaly még tudtam napról napra követni, nagyon szerettem. (Majd hozok néhány képet is.)
Hívőként nehéz beállni egy "trendi" elgondolás mögé. Ebben az esetben mégis úgy tapasztalom, hogy a minimalizmus keretei inkább segítenek abban, hogy jobban tudjak Istenre fókuszálni.
Isten mindig is azt szerette volna, ha Ő van életünk középpontjában. Számtalan esetben kérte Jézus is, hogy hagyjunk hátra mindent és kövessük Őt.
És mi hiába mondjuk, hogy nekünk Ő a minden, mégis elborítja az életünket fizikailag és lelkileg is ennek a világnak a kitalációi.
A minimalizmus megkongatja a vészharangot, hogy gondoljuk újra, hogy mire is van igazán szükségünk. Hívő emberként tudjuk a választ: Istenre.
A nyári szünet után szép lassan visszatérek ide is. :)
Következő kategória:
3. Iratok, papírok
Itt is elkövettem korábban azt a hibát, hogy csak felületesen, "beletúrtam" a papírok közé. Most mindent egyenként megnéztem. Rengeteg papírt tudtam a gyerekeknek adni rajzoláshoz - sok-sok régi jegyzet volt az egyetemről, gimnáziumból, tanfolyamokról. Már elég sok idő eltelt, hogy jobban rálássak a dolgaimra és meg tudom magamnak bocsátani, hogy már nem azzal szeretnék foglalkozni, ami 10 éve érdekelt. :)
Nagyon sok művészi(nek szánt) rajzot dobtam ki, az egyetemi évekből. Sosem voltam kiemelkedő benne, így inkább nyomasztó volt rájuk nézni - nem is értem, minek terheltem magam ezekkel? Örülök, hogy ki tudtam dobni őket, és már nincsenek meg.
Természetesen sok-sok lejárt jótállást is találtam..
Nem is tudom, miért, de rendszeresen teszek félre üres dobozokat, mert pl.jó állapotban van, jó a formája - tehát "jó lesz még valamire". Most ezekből is sokat kidobtam.
Ez csak az egyik kupac, ami kiment:
A legnagyobb mumusomat, a padlást sok körrel tudtam csak befejezni. Elkövettem azt a hibát, hogy csak lazán néztem át a cuccokat. Mivel szeretnénk oda gyerekszobákat kialakítani, muszáj volt drasztikusan csökkentsem a holmijaim számát. Most tényleg kézbe vettem mindent egyenként. Nagy munka volt, de megérte. Nem voltam nagyon-nagyon szigorú, de így is rengeteg dolognak mennie kellett.
A kiindulás katasztrofális volt:
Megpróbáltam kategóriánként összeszedni, hogy mit sikerült elérnem.
1. Ruhák
Ezekkel sosem volt gondom, de most Trinny videójának hatására kiraktam azokat a holmikat, amiket tényleg nem szerettem, csak azért tartottam meg, mert hasznosak. - Ennek ellenére mégis alig-alig használtam őket. Most már két kisebb dobozban elférnek a holmijaim; felsőkből csak annyi van, amit mindig használok (kivéve egy-két igazán nyári cucc), a nadrágokból és a pulcsikból vannak inkább szezonális darabok, amiket külön tartok.
A gyerekek ruháját egyesével átnéztem, hajtogattam. 4 gyerek van, szóval gondolhatjátok meddig tartott az egész... Néhány kép a munka közbeni állapotokról, ill. most hogyan néznek ki:
2. Könyvek
A saját könyveimet újra átnéztem, de bevallom, sokat visszaraktam az elengedős kupacból megint. Nem tudom.. úgy érzem, idővel kialakul majd ezen a területen is a harmónia az elképzeléseimmel. De volt amit elajándékoztam vagy eladtam, sőt még az egyetemi könyvtárba is vittem vissza szakkönyveket. A tárolásukat elég furán oldottam meg: nem túl szép, de átmenetinek tekintem - ha már a nappaliban a könyvespolc felét nem fogják elfoglalni a játékok, akkor visszakerülhetnek. Ez szerintem még kb.10 év.. :) Szóval a dm-es pelenka dobozait oldalra fektettem, és így tettem bele a könyveket:
A gyerekkönyvek nekem már tulajdonképpen érzelmi kategória. A legtöbbet külön gonddal válogattuk nekik. Az biztos, hogy megvárjuk, hogy a legkisebb (1 éves) is olvashassa őket, aztán majd kiválogatom, hogy mit tartok meg az unokáknak. ;)
Jelentem alássan, nagyjából készen vagyok. !!!
Nem hittem volna, de megembereltem magam, ill. muszáj is volt felújítás miatt szigorúnak lennem. Itt most a fő mumusomra, a padlásra gondolok, ahol nagyon sunyin megbújt mindenféle apróság. Egyszerűen még kategóriába is alig tudtam tenni. Úgyhogy most, lépésről lépésre haladtam, MINDENT egyesével kézbe vettem, és RENGETEG holmit dobtam ki/szabadultam meg/szeretnék eladni, stb.
Jelenleg a tároláson dolgozok, hogy jó érzés legyen rájuk tekinteni és könnyű legyen mindent megtalálni.
Fényképes beszámoló majd később következik!
Ha valaki nem ismerné, Trinny Woodall angol stylist, Susannah Constantine-nal ők vitték a What Not to Wear műsort. Nagyon klassz műsor volt, és a hozzá tartozó könyv is remek (ahogy a többi is).
Szerencsére Trinny azóta is ontja magából a tanácsokat és hozzá a videókat a Facebookon. Ezt a következőt még január elején tette fel, de így tavasz közeledtével, meg egyébként is bármikor aktuális lehet. Azért is szerettem volna itt megmutatni, mert szerintem példaértékű, ahogy viszonyul a régi és kevésbé régi ruháihoz a szelektálás szempontjából és közben jó tippeket is ad. Lehet mondani erre, hogy könnyű neki, mert ez a munkája és a pénze is megvan hozzá, de ha nem hordunk valamit, akkor az is pénzkidobás volt, nem?
Tehát Trinny év elején kiveszi a ruháit a gardróbból, hogy átnézze őket, hiszen "mindannyian követünk el hibákat". Egyesével kézbe veszi, elmondja, melyiket hol, mikor vette, hol, mikor, mivel hordta. Rengeteg van, ami nem vált be, annak mennie kell, bármikor is vásárolta. (Tippek eladáshoz.) Sőt, olyan is volt, amit nagyon szeretett, de már nem hordja, és érzi, hogy nem is fogja. ("I'm over it. Can I let it go?") Természetesen olyan is van, amit nagyon szeret: "this shirt makes me happy". (KonMari? :) ) Néhány érdekes tipp a tároláshoz: szettben akasztja vissza a ruhát; tehát a vállfára kerül a felső, a blézer, de még a hozzá való nyaklánc is. Így ha nincs sok ideje az öltözködéshez, egyszerűen csak leakasztja, mert tudja, hogy ez jól mutat együtt.
Ráadásul, ha olyan ruhát talál, ami jól áll, jó minőségű és jó árban van, akkor rögtön többet is vesz belőle! Így tart ugyanabból a blúzból hármat is. :-o Vagy a másik verzió: többféle színben vette meg ugyanazt a fazont. - Ez már életszerűbb. :)
Még egy megszívlelendő tanács, hogy jóban legyünk magunkkal: mindig az aktuális méretünknek megfelelő ruhákat tartsuk a szekrényben. Nagyon rossz érzés lesz újra és újra szembesülni azzal, hogy nem jön ránk egy csomó minden. :)