2015. augusztus 21., péntek

Tárgyak, amikhez ragaszkodunk és a "helyrekattanás"

Az utóbbi időben igyekeztem mindent elővenni, amihez bármilyen emlék fűz, és átnézni. Milyen érdekes, hogy annak ellenére, hogy azért tettem el, mert szeretettel gondolok rájuk, mégsem szoktam elővenni őket! Talán elég volt az a tudat, hogy megvannak. Mindenesetre most sok mindent találtam, sőt, olyan gyerekkori kicsi játékot, amivel most tudunk játszani, de már az is érdekes volt, hogy a gyerekeimnek meg tudtam mutatni, hogy mim volt (például egy apró moncsicsi :) ). De tulajdonképpen nem "sikerült" átütő eredményt elérnem, mert olyan kevés dolgot tudtam kidobni, hogy nem is látszik.
Megpróbálkoztam újra a jegyzeteimmel. De olyat tanultam, amiről nagyon kevés szakmai könyv jelent meg, muszáj megtartanom. Akkor megnéztem a videókazettákat. Na, ott már eredményesebb voltam, sőt, ez a rész fejleszthető, ha szép sorban beszerzek mindent, ami elérhető dvd-n. (egyszerre kissé drága volna - és, nem, nem lehet letölteni, ezek régi, ritka filmek). Van rengeteg Garfield-újságom, amiről azt remélem, hogy a gyerekeim 10 év múlva szeretni fogják. :) Sok kézműves alapanyagom van, mert igen, általában felhasználom. A nagymamámtól örökölt étkészletet valószínűleg igen ritkán fogom használni, de ahhoz tényleg eléggé kötődöm. Ráadásul vannak olyan részei, amit eltörve örököltem - na most azzal mit csináljak? Persze, dobjam ki, de erre még nem vitt rá a lélek. Ehhez kapcsolódik, hogy van egy távoli rokonságtól kapott étkészlet is - nem rossz, de nem teljesen az én ízlésem, mégis pénzkidobásnak érezném, ha elajándékoznám. Egy szó, mint száz, nagyon sok olyan holmim van, amit most nem használok, de le merem fogadni, hogy kelleni fog. Plusz még nem jött el az idő, hogy a tárgyak lecserélésére olyan sok pénzt áldozzak.
Itt csúszik el az én konmaris lomtalanításom, és magam sem érzem jól még a környezetemben, mert még mindig úgy érzem, hogy ellepnek a kacatok.
De hol lesz a vége? Szerintem ezt nagyon jól megfogalmazza a könyv: "Mennyi az elég? Szerintem a legtöbb ember nem tudja. Aki egész életében Japánban (vagy Magyarországon..) élt, azt szinte biztosan sokkal több dolog veszi körül, mint amennyire szüksége van. Ezért sokan nehezen tudják elképzelni, mi az, amivel már kényelmesen eléldegélhetnének. Ahogy a rendrakás során csökkented a holmijaid mennyiségét, egyszer csak eléred azt a pontot, ahol már tudni fogod, mennyi az, ami neked elég. Olyan tisztán fogod látni, mintha a fejedben minden a helyére került volna. ... Egész lényedet átjárja a szinte tapintható elégedettség. Ezt hívom én >helyrekattanási pontnak<. ... Ahogy rendet teszel a házad táján, és redukálod a holmijaid mennyiségét, látni fogod, mi az, ami igazán fontos a számodra. De ne a kacatok számának csökkentésére, és ne is a hatékony tárolási módszerekre összpontosíts! Törődj inkább azzal, hogy kiválasztod azokat a dolgokat, amelyekben örömödet leled, és élvezd az életet úgy, ahogy szeretnéd! Ez a rendrakás igazi ajándéka."
Ez olyan szép és ideális, nem?

Nos, amiben még fejlődni szeretnék:
-könyvek, könyvek, könyvek: Folyamatosan szelektálok, újraértékelek. Azt hiszem most az lesz a legjobb, ha a gyakorlati ill. szépirodalmi könyveket külön tenném, így jobban át tudnám látni. Meg is van a következő feladat!
-azokkal az étkészletekkel valamit mégiscsak kéne tennem. Kipakolom, átgondolom, és megbeszélem életem párjával is a dolgot. (Igen, őt érdekli, hogy mi veszi körül.)
-jegyzetek, dobozok, apróságok: Abszolút mumus. Azt hiszem, legszívesebben kidobnám az egészet, de közben ragaszkodom is hozzájuk. Ezeknek még tuti nekifutok párszor!
Egyelőre ennyi, de még hosszú út áll előttem. Azért nem állok meg, majd írok a tárolásról is, meg máshonnan ellesett ötletekről is.
Mindenkinek szép, könnyű napot!

(Forrás: pinterest)


2015. augusztus 9., vasárnap

Fényképek

Hosszú szünet után azokkal a tárgyakkal folytatjuk, amikhez érzelmileg kötődünk. Ezek közül az első helyen szerepelnek a fényképek. Biztosan sokunknak vannak még papírképei, de nálam például már inkább a számítógépen vannak, szóval több helyen kell szelektálni. Első körben vegyük elő a papírképeket. Marie Kondo szerint valószínűleg már eddig is találtunk képeket itt-ott - azokat tegyük félre, hogy egyszerre lehessen őket átnézni. És itt jön a java: mindegyiket kézbe kell(ene) venni úgy, mint az eddigieket, hogy könnyebben menjen a döntés. Kiválogatni és rendszerezni - így később sokkal több örömet okoz, és nem öregkorunkban kell majd ezzel foglalkoznunk (amikor valószínűleg még kevésbé emlékszünk egyes részletekre). Egy fontos szempont: "Az unalmas tájképek, amelyekről még azt sem tudod megállapítani, hogy hol készültek, nyugodtan mehetnek a kukába." Ezzel mélyen egyetértek. Amikor átnéztem azt a kevés papírképet, amim van (mert a legtöbb a szüleimnél van, a közös nyaralások miatt), csodálkoztam, hogy minek fényképeztem le nagynénémék tacskóit, amikor akárhányszor odamentünk, szinte mindig más állatuk volt. Nyugodt szívvel dobtam ki. Valószínűleg eddig eszembe sem jutott, hogy papírképet ki szabad dobni - soha nem láttam ilyet. (Még az is lehet, hogy ha nagyon unatkozni fogok, segítek a szüleimnél is elrakni a képeket - azt hiszem, sok még az előhívó papírtasakban van..)
Nálam sokkal nehezebb volt a digitális képeket szelektálni. A rendszer már kialakult - évek/hónapok, de rengeteg volt így is. Örökmozgó gyerekekről sorozatképeket szoktam csinálni, hogy legalább egy éles legyen - de hát ezt a mennyiséget át is kell nézni. Mivel már (nagyon) régóta halogattam, egyik nap rávettem magam, és leírtam, hogy melyik album van készen, mi vár még rám. Kellemes meglepetés volt amikor kiderült, hogy tulajdonképpen a felével megvagyok! Így már könnyebb volt nekiülni, és a maradék 12 hónapot átnézni - cirka 2-3 órámba telt..
A legrosszabb inkább az volt, hogy a mappákon kívül voltak ömlesztett albumok is. Régi fényképek, amiket még az előző gépemmel készítettem, mások képei a gyerekekről, mobilképek, beszkennelt családi képek.. Ezek között kellett rendet vágni, ami szintén eltartott egy darabig, de végre kész! Nagyon jó érzés kinyitni a mappát, mert nem fog el a szégyen, hogy ezt még mindig nem csináltam meg.. Mintha egy tiszta szobába nyitna be az ember.
Habár a munka dandárjával készen vagyok, még vannak terveim: kiírni DVD-re őket, illetve néhányat kinyomtatni, ha netán a géppel és a DVD-kkel is történne valami.

 Make things easier - start filing your paperwork!  Includes a FREE filing printable via Clean Mama

Kb. így érzem most magam. :)
(Kép a pinterest-ről.)

2015. május 20., szerda

Komonóim

Vártam is meg nem is ezt a részt. Rémesen nézett ki a tárolórészem a padláson. Lefotóztam, de azért félve merem megmutatni:



Esélytelen volt bármit is a helyére tenni, oda tettem az újabb holmikat, ahova tudtam. Igazából a legnagyobb probléma az volt, hogy nem volt logika a rendszerben. Eredetileg mindennek volt helye, de tulajdonképpen az rossz hely volt.
Egy szép napon, amikor a két nagy nagyszülőknél volt, a kicsi meg aludt, nekiláttam. Elővettem négy nagyobb ikeás dobozt, annak a négy csoportnak, amiből a legtöbb volt: irodaszerek és mindenféle papíros cuccok, konyhai eszközök, dekorációs (karácsonyi, húsvéti, stb.) holmik, végül varróholmik. Aztán ami a kezem ügyébe akadt, tettem a helyére. A nagy, formátlan, főleg lakberendezési holmikat pedig beletettem egy nagy dobozba. Nem több-be, mert kellenek a határok.
Ami még nálam mumus volt, azok az ajándéktasakok. Eddig egy nagy csúnya ajándéktasakba tettem őket, de rendszeresen szétesett, a tartó elszakadt, szörnyű volt. Most fogtam magam, és beletettem az előbbi nagy dobozba.
Az egész nem tartott olyan sokáig, mint ahogy én gondoltam. Ráadásul alig tudtam kidobni valamit. Sokat szoktam szelektálni, itt a rendszerrel volt gond. A rend pedig azóta is tart, és könnyebben megtalálok bármit! :)
Ilyen lett:


IV. Komonó - Egyebek

Szerintem nagyon veszélyes egy csoport. Ide aztán bármit be lehet tenni, és hajlamosak egymás hegyén-hátán összegyűlni. Az ember rájuk pillant, és egy életre elmegy a kedve egyrészt a rendrakástól, másrészt, hogy megkeressen bármit is. No de azért van itt Marie Kondo, hogy segítsen!
Leírom, amiket kimazsoláztam a könyvből, mert nálunk ez is másképp alakult.
Komonó: "apró tárgyak; mindenféle holmik; kiegészítők; szerkentyűk; kisebb szerszámok; alkatrészek; jelentéktelen személy; halikra". Elég vicces, hogy még halikrát is jelent. Magyarul szerintem legjobb lenne kacatoknak nevezni, az még hasonlít is a komonóra.
Itt is nagy hangsúlyt fektet a sorrendre:
- CD-k, DVD-k
- bőrápoló termékek
- szépítőszerek
- bizsuk, kiegészítők
- értéktárgyak (útlevelek, hitelkártyák, stb.)
- elektromos készülékek (különböző ketyerék és tartozékaik)
- háztartási kellékek (irodaszerek, varrókészletek, stb.)
- háztartási fogyóeszközök (gyógyszerek, tisztítószerek, papírzsebkendők, stb.)
- konyhai eszközök, élelmiszer
- egyéb (egyéb az egyéb-ben? - ez kicsit sántít :)

Ezeken kívül külön említést tesz néhány alkategóriáról. (Nekem itt egy kicsit fel is borul a könyv logikája, de azért nem vesztem el.)

1. Aprópénz
Nem tudom, kinek szokása máshol tartani a pénzét, mint a pénztárcában, de mindenesetre tegyük egy helyre és ne szórjuk szét! Persze, ha valutáról van szó, az más tészta, de ugye azt is érdemes egy helyen tárolni.

2. Ajándékok
Ez nehéz eset. Nekem itt rögtön az első mondat beletrafált: "Egy nászajándékba kapott tányér, ami még mindig a dobozában hever a tálalószekrény tetején." Szóval fogtam a nászajándékba (lassan 8 éve) kapott gyertyatartót - ami nekem nem tetszik, de a férjem szerint nem rossz -, kicsomagoltam és tettem bele gyertyát. Legalább akkor már használjuk.
De mit ír erről KonMari? Azt, hogy az ajándékok lényege maga az ajándékozás eseménye, amikor mindketten örültök az ünnepnek. Nem az a fontos, hogy kerülgessük az adott tárgyat, hanem jó szívvel gondoljunk az ajándékozóra. Tehát nem az ajándék a fontos, hanem a gesztus - ezért ne érezzünk lelkifurdalást, ha nem tudjuk használni az ajándékot és ezért ki kell dobjuk.

3. Mobiltelefonok csomagolása
Ezzel nem értek egyet. :) Szerintem sokkal egyszerűbb ezeknek a drága, kényes holmiknak az eredeti helyén tartani a tartozékait, papírjait, könnyebben megtalálható. Én nem dobtam ki.

4. Azonosítatlan csatlakozókábelek
Szerintem ez férfimunka. :) Nekem is van egy kisebb gyűjteményem, még nem néztem bele, de mivel nem értek a témához, nem dobnám ki csak úgy magamtól. Előtte majd megkérdezek egy "szakértőt".

5. Tartalék gombok
Te jó ég, mi van Japánban? Habár valószínűleg nem általános, de azért egy gombot felvarrni csak tud mindenki, ha leszakad! És ha kidobom a tartalékokat, essen le a nadrágom? De nálam ez egyébként sem jöhet szóba, hiszen a varrás az egyik hobbim és a gyerekek is szeretnek a színes gombokkal játszani.

6. Elektromos készülékek dobozai
Lásd 3. pont

7. Elromlott tévék és rádiók
Hozzátennék még egyéb ketyeréket: pl. nyomtatók (a tágabb családban van ilyen példa). Ez tényleg csak a helyet foglalja, eszembe sem jutna kerülgetni.

8. Ágynemű a vendégnek, aki soha nem jön el
Ebben már van valami. De talán ez az, ami pont akkor kellene, amikor az előbb kidobtad.. Abban igaza van a könyvnek, hogy a hosszú tárolástól megbüdösödik az anyag, tehát érdemes időnként átnézni, sőt, újra használatba venni!

9. Utazásra félretett kozmetikai áruminták
Ebbe a csapdába én is beleestem párszor. Nem volt egyszerű kidobni őket, de nagyon megkönnyebbültem és jó érzés fogott el, hogy ennyivel is kevesebb! Nem is szerettem: beszárad, kicsúszik a kezemből a fólia, stb., stb.

10. A legújabb divattermékek egészségmániásoknak
Ha jól értelmezem, ezek a lelkesedésből vett mindenféle holmik, amiktől azt reméljük, hogy kevés befektetett munkával látványos változásokat érhetünk el. Gondolom, ezeknek a kidobása felér egy jó kis önismereti kurzussal.

11. Ingyenes reklámtárgyak
Csak azt szabad megtartani ezek közül, amit használ az ember! A többi porfogó, ki vele!

Ezek után inkább külön posztban írom le, hogy én hogyan verekedtem át magam a nagy "egyéb" kategórián.

2015. március 30., hétfő

Inspiráció

Ez nagyon tetszik:
http://www.alvhemmakleri.se/hem-till-salu/obj17735_1397904829
Persze nem férnénk el benne öten, de a hangulata, az otthonossága, szellőssége jöhet.

(A képre kattintva ott a teljes bemutató!)

III. Iratok, papírok

Jó hosszú időre eltűntem mostanában. Egyrészt (számomra) egyre nehezebb kategóriák jönnek, másrészt ezek már inkább a padlástéren vannak, ahová télen ritkábban megyek fel. De itt a jó idő, s most már többet is tudtam haladni.
Tehát a következő hivatalos kategória az iratoké. Lássuk, mit ír erről KonMari, ugyanis én másként csináltam.
Most azokat a papírokat kell elővenni, amik nem bírnak semmi érzelmi plusszal - nem számítanak emléknek. Aztán három kategóriába tesszük: 1.jelenleg is szükséges iratok, 2.korlátozott ideig szükséges iratok, 3.örökre megőrzendő iratok. Amit sehová sem lehet tenni, azt ki kell dobni. Ennyi az egész! :) Persze azért lehet ezt tovább ragozni. Mi az, amivel jelenleg is foglalkozni kell: megválaszolandó levelek (van még olyanja valakinek? - inkább email helyette), épp olvasott újságok, csekkek, stb. Ezeknek legyen egy külön helyük, mindig ott legyenek, s akkor nem kell értük felkutatni a házat! Máskülönben rendezettebb is lesz a szoba. Korlátozott ideig szükséges iratok: amiket gyakran veszel elő, pl. jegyzetek, újságkivágások. Ezekkel csak annyi a feladat, hogy időnként ellenőrizni kell, mert különben felhalmozódnak. Az örökre megtartandó iratok pedig a különböző hivatalos papírok lehetnek. Összefoglalva: a három alkategóriának elég három mappa, és már meg is vagyunk.
Nálam kicsit másként fest a dolog: a hétköznapi ügyeket a férjem intézi, erre nincs gondom. Azokat a papírokat, amik nekem kellenek nagyon gyakran, az íróasztal fiókomban tartom. Sajnos nem szoktam rögtön a helyére tenni az iratokat, ezért ott mindig nagy a káosz. Ezen változtatni kell. Az újságok egy helyen vannak, szerintem szörnyen néznek ki egymás hegyén-hátán, szeretném gyorsan átlapozni őket, aztán továbbadni (ugyanis sokat kapok ajándékba, s adom is tovább). Van egy külön mappám érdekes újságkivágásokkal, azt időnként felülbírálom, azzal nincs semmi gond. S tartok még 1-2 mappát a hivatalos iratoknak. A gyerekek dolgai külön színes, gumis mappában, ránézésre tudom, melyik kié, s ott van minden orvosi papírjuk.
Amikkel az utóbbi időben sokat foglalkoztam, azok olyan papírok, amik mégiscsak bírtak némi érzelmi plusszal. Átnézegettem őket, ráébredtem, hogy bármennyire kötődöm hozzájuk, nem fogom végigböngészni a kb. 10 évvel ezelőtti írásokat. Csak a hozzájuk fűződő szép emlékek miatt nem dobtam ki, mintha attól tartottam volna, hogy ezzel azok is elvesznek vagy megtagadom a szép élményeket. Ahogy ez tudatosult bennem, rájöttem, hogy pont ez az egészben a jó, hogy az emlékek megmaradnak, a tárgyak, amik miatt folyamatos lelkifurdalást éreztem, hogy nem foglalkozom velük, már nem nyomasztanak többé. Elköszöntem tőlük, megköszöntem a régi emlékeket és viszlát! A gyerekeimnek lett egy halom rajzolható üres papírja és szerintem még az oviba is fog jutni belőle.
Azt hiszem, most, hogy ezzel a felismeréssel gazdagabb lettem, még jónéhány könyvtől és papírtól megszabadulok a közeljövőben.

2015. március 4., szerda

Játékok

Az iratok előtt egy sürgős területtel foglalkoztam. Ez egy bónusz kategória, erről nincs szó a könyvben, de három gyerek mellett nem tudom az "egyebek"-hez sorolni.
Elég ambivalens érzéseim vannak a játékokkal kapcsolatban. Nem bírom, hogy szinte mindent ellepnek, ugyanakkor szeretem, hogy itt vagyunk együtt a nappaliban, és az igazság az, hogy a gyerekszoba nem túl nagy a határtalan játékhoz.Viszont az elpakolással voltak gondjaink, nem nagyon volt elég hely a játékoknak. De amikor átnéztem őket, nem találtam őket soknak, csak túl nagynak! Nem fértek fiókba, dobozba - polcokra volt szükség. Nekem amúgy is szimpatikusak a szép, rendezett polcok: ezen a honlapon nagyon jó kis összeállítást találtam! Szóval kénytelenek voltunk az utolsó szabad felületek közül feláldozni valamennyit egy polc kedvéért, de megérte.
A többi pedig a nappali könyvespolcát foglalja:
A plüssök tárolásához jó tippet kaptam a fórumon, amit ezúton is köszönök!
Az apróságokat ikeás dobozokban tartjuk, amikre majd képeket rakok, hogy melyikben mi van. Ezenkívül még van egy mély fiók, ahová szintén a megfoghatatlan apróságok kerülnek.

Ami  a szelektálást illeti, az jutott eszembe, hogy amit nem használnak 1-2 hétig, az megy a padlásra. Nálunk a tetőtér amolyan kincsesbánya: nagy az öröm, ha feljöhetnek velünk és úgy játszanak az ottaniakkal, mintha sosem látták volna. Bezzeg amint lehozunk onnan játékot, pár nap múlva elfelejtik.
Egyébként nemrég többszöri figyelmeztetés után tényleg összepakoltam egy zacskóba a kint hagyott plüssöket - és nem tűnt fel! Szóval így fogom elrámolni a többi, alig elővett játékot is. :)

Végül mutatnék egy szép, ízléses szobát, ami szerintem pont ideális egy gyereknek. Színes, játékos, de nem nyomasztóan túlzsúfolt. Ez jó cél!