Fényképek

Hosszú szünet után azokkal a tárgyakkal folytatjuk, amikhez érzelmileg kötődünk. Ezek közül az első helyen szerepelnek a fényképek. Biztosan sokunknak vannak még papírképei, de nálam például már inkább a számítógépen vannak, szóval több helyen kell szelektálni. Első körben vegyük elő a papírképeket. Marie Kondo szerint valószínűleg már eddig is találtunk képeket itt-ott - azokat tegyük félre, hogy egyszerre lehessen őket átnézni. És itt jön a java: mindegyiket kézbe kell(ene) venni úgy, mint az eddigieket, hogy könnyebben menjen a döntés. Kiválogatni és rendszerezni - így később sokkal több örömet okoz, és nem öregkorunkban kell majd ezzel foglalkoznunk (amikor valószínűleg még kevésbé emlékszünk egyes részletekre). Egy fontos szempont: "Az unalmas tájképek, amelyekről még azt sem tudod megállapítani, hogy hol készültek, nyugodtan mehetnek a kukába." Ezzel mélyen egyetértek. Amikor átnéztem azt a kevés papírképet, amim van (mert a legtöbb a szüleimnél van, a közös nyaralások miatt), csodálkoztam, hogy minek fényképeztem le nagynénémék tacskóit, amikor akárhányszor odamentünk, szinte mindig más állatuk volt. Nyugodt szívvel dobtam ki. Valószínűleg eddig eszembe sem jutott, hogy papírképet ki szabad dobni - soha nem láttam ilyet. (Még az is lehet, hogy ha nagyon unatkozni fogok, segítek a szüleimnél is elrakni a képeket - azt hiszem, sok még az előhívó papírtasakban van..)
Nálam sokkal nehezebb volt a digitális képeket szelektálni. A rendszer már kialakult - évek/hónapok, de rengeteg volt így is. Örökmozgó gyerekekről sorozatképeket szoktam csinálni, hogy legalább egy éles legyen - de hát ezt a mennyiséget át is kell nézni. Mivel már (nagyon) régóta halogattam, egyik nap rávettem magam, és leírtam, hogy melyik album van készen, mi vár még rám. Kellemes meglepetés volt amikor kiderült, hogy tulajdonképpen a felével megvagyok! Így már könnyebb volt nekiülni, és a maradék 12 hónapot átnézni - cirka 2-3 órámba telt..
A legrosszabb inkább az volt, hogy a mappákon kívül voltak ömlesztett albumok is. Régi fényképek, amiket még az előző gépemmel készítettem, mások képei a gyerekekről, mobilképek, beszkennelt családi képek.. Ezek között kellett rendet vágni, ami szintén eltartott egy darabig, de végre kész! Nagyon jó érzés kinyitni a mappát, mert nem fog el a szégyen, hogy ezt még mindig nem csináltam meg.. Mintha egy tiszta szobába nyitna be az ember.
Habár a munka dandárjával készen vagyok, még vannak terveim: kiírni DVD-re őket, illetve néhányat kinyomtatni, ha netán a géppel és a DVD-kkel is történne valami.

 

Kb. így érzem most magam. :)
(Kép a pinterest-ről.)