Beszámoló 1.

A legnagyobb mumusomat, a padlást sok körrel tudtam csak befejezni. Elkövettem azt a hibát, hogy csak lazán néztem át a cuccokat. Mivel szeretnénk oda gyerekszobákat kialakítani, muszáj volt drasztikusan csökkentsem a holmijaim számát. Most tényleg kézbe vettem mindent egyenként. Nagy munka volt, de megérte. Nem voltam nagyon-nagyon szigorú, de így is rengeteg dolognak mennie kellett.
A kiindulás katasztrofális volt:

Megpróbáltam kategóriánként összeszedni, hogy mit sikerült elérnem.

1. Ruhák
Ezekkel sosem volt gondom, de most Trinny videójának hatására kiraktam azokat a holmikat, amiket tényleg nem szerettem, csak azért tartottam meg, mert hasznosak. - Ennek ellenére mégis alig-alig használtam őket. Most már két kisebb dobozban elférnek a holmijaim; felsőkből csak annyi van, amit mindig használok (kivéve egy-két igazán nyári cucc), a nadrágokból és a pulcsikból vannak inkább szezonális darabok, amiket külön tartok.
A gyerekek ruháját egyesével átnéztem, hajtogattam. 4 gyerek van, szóval gondolhatjátok meddig tartott az egész... Néhány kép a munka közbeni állapotokról, ill. most hogyan néznek ki:

2. Könyvek

A saját könyveimet újra átnéztem, de bevallom, sokat visszaraktam az elengedős kupacból megint. Nem tudom.. úgy érzem, idővel kialakul majd ezen a területen is a harmónia az elképzeléseimmel. De volt amit elajándékoztam vagy eladtam, sőt még az egyetemi könyvtárba is vittem vissza szakkönyveket. A tárolásukat elég furán oldottam meg: nem túl szép, de átmenetinek tekintem - ha már a nappaliban a könyvespolc felét nem fogják elfoglalni a játékok, akkor visszakerülhetnek. Ez szerintem még kb.10 év.. :) Szóval a dm-es pelenka dobozait oldalra fektettem, és így tettem bele a könyveket:

A gyerekkönyvek nekem már tulajdonképpen érzelmi kategória. A legtöbbet külön gonddal válogattuk nekik. Az biztos, hogy megvárjuk, hogy a legkisebb (1 éves) is olvashassa őket, aztán majd kiválogatom, hogy mit tartok meg az unokáknak. ;)

Folyt.köv.

Gardróbrendezés Trinny Woodall szerint

Ha valaki nem ismerné, Trinny Woodall angol stylist, Susannah Constantine-nal ők vitték a What Not to Wear műsort. Nagyon klassz műsor volt, és a hozzá tartozó könyv is remek (ahogy a többi is).
Szerencsére Trinny azóta is ontja magából a tanácsokat és hozzá a videókat a Facebookon. Ezt a következőt még január elején tette fel, de így tavasz közeledtével, meg egyébként is bármikor aktuális lehet. Azért is szerettem volna itt megmutatni, mert szerintem példaértékű, ahogy viszonyul a régi és kevésbé régi ruháihoz a szelektálás szempontjából és közben jó tippeket is ad. Lehet mondani erre, hogy könnyű neki, mert ez a munkája és a pénze is megvan hozzá, de ha nem hordunk valamit, akkor az is pénzkidobás volt, nem?

Tehát Trinny év elején kiveszi a ruháit a gardróbból, hogy átnézze őket, hiszen "mindannyian követünk el hibákat". Egyesével kézbe veszi, elmondja, melyiket hol, mikor vette, hol, mikor, mivel hordta. Rengeteg van, ami nem vált be, annak mennie kell, bármikor is vásárolta. (Tippek eladáshoz.) Sőt, olyan is volt, amit nagyon szeretett, de már nem hordja, és érzi, hogy nem is fogja. ("I'm over it. Can I let it go?") Természetesen olyan is van, amit nagyon szeret: "this shirt makes me happy". (KonMari? :) ) Néhány érdekes tipp a tároláshoz: szettben akasztja vissza a ruhát; tehát a vállfára kerül a felső, a blézer, de még a hozzá való nyaklánc is. Így ha nincs sok ideje az öltözködéshez, egyszerűen csak leakasztja, mert tudja, hogy ez jól mutat együtt.
Ráadásul, ha olyan ruhát talál, ami jól áll, jó minőségű és jó árban van, akkor rögtön többet is vesz belőle! Így tart ugyanabból a blúzból hármat is. :-o Vagy a másik verzió: többféle színben vette meg ugyanazt a fazont. - Ez már életszerűbb. :)
Még egy megszívlelendő tanács, hogy jóban legyünk magunkkal: mindig az aktuális méretünknek megfelelő ruhákat tartsuk a szekrényben. Nagyon rossz érzés lesz újra és újra szembesülni azzal, hogy nem jön ránk egy csomó minden. :)

Íme a videó:

Cipőtárolás

Sokat törtem a fejem, hogy a pici helyünkön hogy tudnám ennyi ember cipőjét szépen elrendezni. A kiindulási állapot rémes volt:

A felső polc a gyerekeké (most hárman használják), a középső az enyém, az alsó a férjemé (az övével nem kell foglalkoznom). Megpróbáltam az alig használt cipőket, papucsokat egy kosárba "rejteni", de semmit sem segített.
Bújtam a Pinterestet, de sajnos a legtöbb ötlet teljesen más körülményekre lettek kitalálva. Aztán szembejött velem ez a kép, ahol mindenkinek külön kosara van:

Forrás: http://treyandlucy.blogspot.hu/2014/11/a-bench-shoe-storage-diy.html

Szép lassan leesett, vagyis igazából megvilágosodtam, amikor egyszer rápillantottam a játéktároló dobozainkra. Érdekes, hogy vannak pillanatok, amikor az ember az unalomig ismert tárgyaira egyszer csak másként tekint, és kiderül, hogy milyen jól fel lehet használni, vagy hogy témánál maradjak, Konmari után rájön, hogy igazából már semmi szüksége rá..

Íme az eredmény:

A gyerekek cipőit a régi Ikea játéktároló dobozokba tettem (most már nem forgalmazzák), az enyémeket a SKUBB hosszúkás dobozaiba. Persze mindig vannak változások, de alapvetően jól működik a rendszer, és persze sokkal szebb.

Ha pedig már itt voltunk, elővettünk két régi akasztót, és édesapa felfúrta a gyerekek kabátjainak, így ügyesen elérik, nagyobb az önállóság. :)

Nem, a pandamaci jelmezt nem veszik fel, ha elmennek. ;)

Hogyan tárolom a gyerekrajzokat?

Azt kell hogy mondjam, igazán kreatív gyerekeim vannak. A nagylány csak úgy ontja magából a remekműveket, és most már a kisebbek is kezdik utolérni. Természetesen én is végig mentem a ranglétrán, hogy hova tegyem a rajzokat. Azt hozzá kell tenni, hogy mindig szelektáltam, megtartottam azokat, amikhez tényleg kapcsolódik emlék, szóval nem az összes kriksz-krakszot. A szkennelés nem az én esetem, és úgy sincs szkennerünk. :D
Tehát amíg kevés volt, elég volt egy egyszerű mappa. Aztán egy szélesebb gumis mappa. Utána pedig elvesztettem a fonalat. :) Próbálkoztam gyűrűs mappával is - de be kellett látnom, hogy nem fogok mindig mindent azonnal fóliába tenni. Az egyik kedvenc blogomat böngészve viszont beugrott a megoldás (nem tudom, miért, mert ott nem is ezt használják): egy egyszerű irattartó papucs! Az Ikea FJäLLA irattartóját választottam, mert elég merev, van rajta címke és fogantyú is. A rajzok hol fóliában vannak, hol nem, ez változó. Egyelőre bevált ez a módszer, és nagyon remélem, hogy a továbbiakban is így marad, különben megint törhetem a fejem. :)

Dobozolás

Sokáig nem foglalkoztam a dologgal, mert úgy éreztem, jó a tárolás minálunk. De a facebook csoportunkban egyre-másra jönnek a képek, és mindenki nagyon lelkes, így gondoltam, én is kipróbálom.

Arról van szó, hogy nem elég, hogy állítva hajtogatod a ruhákat, be is kell tenni egy dobozba. Nálunk a gyerekek ruhái vannak komódban, ott alkalmaztam ezt a módszert. Időről időre vettem ikea skubb dobozokat; mivel a komód is ikeás, szépen illeszkedik a fiókokba. Ami a hajtogatást illeti, nem voltak nagy igényeim, nem tanulmányoztam videókat, hanem egyszerűen csak még egyet hajtogattam a holmikon és kész. Nekem megállnak így is.

És így néz ki a gyakorlatban.

Egy gyerek - egy fiók. Mindenkinek van külön kis szíve, így tudják, hogy melyik kié. (Én varrtam! ;) )

Belül:

A szűk hely - rengeteg ruha miatt még így is sokszor rendetlen, de közelről sem annyira, mint régen. Tényleg sokkal, sokkal jobb külön dobozba tenni, átláthatóbb és egyszerűbb a rendszer.

Egyébként Marie Kondo azt tanácsolja, hogy a tárolásnál először nézzünk körül otthon, mi lenne felhasználható. Előszeretettel ajánlja a cipősdobozt, és ráadásul simán lehet kérni a cipőboltokban. Én, bevallom, nem szeretem, nem tartom szépnek, és nem is tudnám szépen bevonni.

Szóval mivel ez a dolog bevált, már nézelődtem a lakásban, hogy hol lehetne még alkalmazni. A saját ruháimnál nem, mert ott nagyon magas polc van, és bevált a normál hajtogatás. De a különböző apróságokat a ruhásszekrényben (dezodor, kontyfogó, stb.) és az íróasztal fiókban (tollak, kapcsok, stb.) dobozba tettem. Az eredmény ugyanaz: átláthatóbb, egyszerűbb.

Amikor pedig a konyhában szenvedtem, hogy a szekrényben hogy tudnám normálisan eltenni az ételeket (nincs kamrám), eszembe jutottak a kis műanyag kosárkáim. És lőn, nem esik a fejemre semmi, nem kell székre álljak, hogy a polc hátulját is elérjem, hanem csak kihúzom a megfelelő kosarat.

Amit pedig tudok, kiöntöm külön dobozba:

Tehát az ötlet működik. Ráadásul egyrészt olyan pofonegyszerű, hogy az ember csodálkozik, hogy eddig miért nem jutott eszébe, másrészt mindenki magára szabhatja a designt, a felhasználási helyet, ahogy tetszik.

Tetőtér alakulása

Rohamtempóban szedtük össze a holminkat a tetőtérben, hogy a kőművesek elkezdhessék a munkát. Csak egy kis számadással jelentkezem, hogy én se felejtsem el, mennyi mindenen adtunk túl.

• Elajándékoztuk a házzal együtt kapott Csepel varrógépet. Neki köszönhetjük az egyetlen függönyünket és a régen használt ablakszivacsokat. Jó szolgálatot tett, de azóta két szuper varrógépet is kaptam, így tényleg csak a helyet foglalja. Ide került, szerintem jó sora lesz: http://butortfestek.blogspot.hu/
• A kerületben könyvet gyűjtenek Kárpátaljára. (Még mindig tart! http://budafokteteny.hu/hir/nemcsak-kenyerrel-el-az-ember) Hurrá! Mivel az járt az eszemben, hogy milyen jó helyre fognak kerülni a könyvek, könnyű szívvel csomagoltam be az eddig nosztalgiából megtartott könyveket is. Nagyon örülnék, ha más jobban tudná értékelni őket, hiszen én nem használtam, "csak" a hozzájuk fűződő emlékek miatt tartogattam.
• A családsegítőbe is fog kerülni egy nagyobb csomag. Megpróbáltam a játékok között is szelektálni, de az nem könnyű, amikor még csak most jön az újabb baba. 

Hirtelenjében ennyi kikerülnivalót pakoltam össze. De mindig elfog a kísértés, hogy egyszerűen mindentől megszabadulnék, aztán ha egyenként nézem, akkor nem megy.. Meglepő, hogy így is mennyi plüssünk és játékunk van, a gyerekkönyvek megtöltenek egy nagy dobozt, az én kedves könyveim is (és ugye ezek azok, amik nem férnek el az alsó szinten), plusz vannak ágyneműhuzatok, takarók, terítők... Nem is gondoltam volna, hogy közel 10 év alatt mennyi mindent felhalmoztunk - majdnem mintha a szüleimnél lennék, amire pedig mindig úgy tekintettem, mint hosszú-hosszú évek alatt összegyűjtött holmikra.
Még vár ránk egy második és egy végső pakolás odafent - addig gyűjtöm az ötleteket, mert nem szeretnék a szép, tervezett kialakítás helyett újra lomtárat.

Tárolás 1.: Előszoba

Úgy gondoltam, helyiségenként haladok, alaposan átnézem, összeszedem a gondolataimat és egyébként biztos vagyok benne, hogy még fogok kidobálni..
Segítségemre van egy másik könyv: Barty Phillips Kis lakás nagy kényelem című munkája, amit majd később részletesen bemutatok.
Nos, akkor, az előszoba. Ugye ha hazaérünk, nem egy lehangoló rumliba szeretnénk becsöppeni? Nekem fontos, hogy legyen világos, szellős, barátságos hely. (Igazából a többi szoba is.) A fenti könyvből idézek: "... a látogatók itt szerzik az első benyomást otthonunkról, úgyhogy érdemes a lehető legvilágosabb és legbarátságosabb hellyé varázsolni."
Próbáltam keresgélni a pinteresten jó ötletekért:

 Ezeknél elég normálisan le lehet pakolni, és a stylist is próbált viszonylag földhözragadt lenni..

Mi is kell elférjen?
-kabátok
-cipők
-papucsok
-sapkák
-sálak
-kesztyűk
-esernyők
-kulcsok, apróságok

Igazából arra törekszem, hogy ide nem való holmik ne kerüljenek be, mert így alakul ki a káosz.
Mi még itt tartjuk a játszótéri játékokat, babakocsi esővédőket, amiket egy olyan zsákban rejtünk el, amit egy leértékelt ikea fotelhuzatból "varrtam". Magyarul varrtam rá akasztót, így nem a földön foglalja a helyet. (Sajnos a fás kosár igen, de ez szezonális helyzet.)

A kendőimet, sáljaimat Tchibo-s lyukas vállfában tartom, nekem bevált.
A gyerek apróságokat (sapka, kesztyű, sál) ikeás játéktárolóban tartjuk: http://www.ikea.com/hu/hu/catalog/products/20215764/

A rendre, tisztaságra nálunk különösen oda kell(ene) figyelni, mert átjáró a szobák között, tehát nem olyan, hogy lepakolunk, és másnapig felé sem nézünk.
Szeretnék valami kedves díszt is, de ezt alaposan meg kell fontolnom, mert nem nagyon szeretek szöget ütni a falba. A falimécses/koszorú/kép verziókon gondolkodom. :)

Tárolás

Nem is tudom, mit mondjak erről. Miközben buzgón bólogattam magamban a könyvet olvasgatva, legbelül tudtam, hogy nekem ez így nem megy. Rajtam kívül 4 ember lakik itt, nincs saját szobám, a holmijaimat (illetve a többiekét) a szobák funkciója szerint kéne tárolnom. És meg kell mondanom, érzem, hogy rengeteg minden nem stimmel, de még nem jöttem rá a titokra. Én is szerettem rendezgetni gyerekként és előszeretettel nézegettem képeket a profin elrendezett szobákról, szekrényekről (ld. IKEA!). Ezeket látva én is pont azt hittem, mint M.Kondo, hogy csak a megfelelő doboz, stb. kell, és máris csodaszép a látvány. Hadd idézzek a könyvből: "A legtöbb ember tisztában van vele, hogy a rendetlenséget a túl sok holmi okozza. De miért van túl sok holmink? Általában azért, mert nem is tudjuk pontosan, mennyi mindenünk van - mégpedig azért, mert túl bonyolultak a tárolási módszereink. A felesleges holmik felhalmozódását úgy kerülheted el, ha egyszerűsíted a tárolást. A rendezett otthon kulcsa a lehető legegyszerűbb tárolás, amikor egyetlen pillantással fel tudod mérni, mennyi holmid van." - Ez kell nekem! Amikor már büszkén azt hittem, hogy mennyi mindent kidobtam és csak a legfontosabbak vannak meg, nem találtam meg valamit egyből. Annyira rossz érzés volt! Azt hittem, kezdhetem újra az egészet, de rá kellett ébrednem, hogy egyszerűen csak nem megfelelő a tárolási módszerem.

Legyen mindennek saját helye! "A ´jojó-effektus´egyik fő oka, hogy az emberek elmulasztják kijelölni a tárgyak helyét. Ha a dolgaidnak nincs saját helye, akkor hová kerülnek, ha már nem használod őket? Csak akkor tudsz rendet tartani a házban, ha minden holmidnak megvan a maga helye. Döntsd hát el, mi hová tartozik, és ha már nem használsz valamit, tedd vissza a helyére! Ez a tárolás első számú szabálya." Nálam pedig az első számú probléma. Főleg azt utálom, ha rossz az a hely: magas polc, szekrény teteje, padlás.. (A könyvben erről is van szó.) Így addig halogatom a visszapakolást, amíg el nem szégyellem magam.

Tartsd egy helyen, ami összetartozik! "...kijelölsz egy-egy tárolóhelyet minden tárgytípus számára. A típusok számát úgy csökkentheted a minimumra, ha a selejtezéskor használt kategóriákat követed. ... Ha ebben a sorrendben rendszerezed a dolgaidat, akkor rögtön el is tudsz pakolni mindent a kijelölt helyére, amint eldöntötted, hogy mit tartasz meg az adott kategóriából. ... Ha a családoddal élsz, akkor az első feladat minden családtag számára kijelölni egy világosan körülhatárolt, saját tárolóhelyet. Ez alapvető fontosságú. ... A lényeg az, hogy ha lehetséges, mindenkinek csak egy tárolóhelye legyen. Más szóval, a tárolást egyetlen helyre kell összpontosítani. A szétszórt tárolóhelyek az egész házat pillanatok alatt rendetlenné teszik. A rendezett tárolás leghatékonyabb módja, ha mindenki egy helyen tárolja azt, ami az övé." Ez egy álom. Egyelőre fogalmam sincs, hogy ezt hogy tudnám megoldani. Sokan vagyunk, kis helyen. Pl. legszívesebben a konyhába tenném a szakácskönyveket, de nincs hova (nem, nem akarok még egy polcot, nagyon zsúfolt lenne). A szekrényben nem tudok akasztani, fel kell vinnem a padlásra. A gyerekszobába nem fér el több polc, a nagyobb játékok és a könyvek kiszorultak a nappaliba. A könyveink nem férnek el a könyvespolcokon (nem, falra nem szeretnék polcot), egy csomó fent van a padláson. Teljes a káosz nálunk!

És még néhány apróság, ami ebben a fejezetben szerepel (de nem mindent írok le):
Állítva tárolás - A gyerekholmiknál próbáltam ki, a fiókokban. Nem mindenhol jött be, talán bele kéne tennem dobozba, és szebb/praktikusabb lenne. A fórumon viszont szebbnél szebb megoldásokat láttam, gratulálok hozzá! :)
Cipősdobozok és hasonlók hasznosítása - Az az igazság, hogy nekünk alig van ilyen. Illetve, pont most elégeltem meg, hogy hiába teszem a játékokat kategória szerint kosárba, ezzel rajtam kívül senki nem foglalkozik (aztán csodálkoznak, ha nem találnak valamit). Úgyhogy fogok venni lezárható (!) átlátszó dobozokat, rá címkét és tessék megnézni, hova kell pakolni. Ugyanígy felcímkézem a gyerekasztal fiókjait, mert pl. rengeteg üres lapot találtam a kész rajzok között. ÉSaTöBbi.
Táskák egymásban tárolása - Ezt még ki kell próbálnom, de attól félek, hogy akkor elfeledkezem róluk. :)
A táska kiürítése minden nap - Ezt is még ezután kell kipróbálnom, és őszintén szólva nagyon szimpatikus elgondolás.
A padlóról a beépített szekrénybe - Nincs beépített szekrényünk, viszont utálom, ha a padlót huzamosabban elfoglalja valami. Pl. nem tudok mit kezdeni a fiam nagy autóival, amik nem férnek kosárba és a polcra sem (mert tele a polc).
A konyhapult kiürítése - Ó, ez az egyik legnagyobb álmom! Kicsi pultom van, amit képes vagyok még jobban lerövidíteni. Lusta dög vagyok, hogy nem pakolok el, és van néhány elektronikai kütyü, amit muszáj ide tenni. Nagyon érdekes, ahogy leírja a szokásait (pl. a teraszon szárít), lehet, hogy nekem is valami radikális változtatás kéne. Egyébként sokszor kísért a gondolat, hogy csak annyi holmit tartok, amit el tudok rakni, ahelyett, hogy aztán keresgélném, hogy hová tudnám beszorítani azt, ami kívül ragadt.
A tárgyak feliratai - Ez nagyon elgondolkodtató volt. "A felesleges, örömöt nem adó képi információk kiküszöbölésével sokkal békésebbé és otthonosabbá varázsolhatod a helyet." Magyarul leszedni a címkéket, feliratokat, hogy ne bombázzanak állandóan. Körbe fogok nézni a lakásban.
Becsüld meg a holmijaidat! - Ezt azt hiszem sokan megjegyezték. :) KonMari megköszöni a holmijainak az aznapi szolgálatukat. Szerintem azért nem kell ezt a pontot ennyire lesarkítani, nekem az volt ebből a lényeg, hogy vigyázunk rájuk, törődünk velük. Én is tudom, hogy ha ledobom a pulcsim a kanapéra, akkor sokkal rosszabb állapotban lesz, mintha szépen betettem volna a szekrénybe. "Azok a tárgyak, amelyeknek van saját helye, ahová mindennap visszateszed őket pihenni, élettel telibbek." Ezt én is így tapasztalom.

Ezzel vissza is értünk a kiindulóponthoz: mindennek legyen saját helye! Én még nagyon sokat kell ezen dolgozzak, úgyhogy nem fogok unatkozni. :)