Még néhány tanács a lomtalanításhoz

További apróságok, amik jól jöhetnek:

A lomtalanításnál törekedjünk a tökéletességre. Különben sosem végzünk, mert mindig találunk újabb és újabb dolgokat, amik csak a helyet foglalják, pedig már elsőre ki kellett volna dobnunk. Ezek főleg azok a tárgyak lehetnek, amikben nem vagyunk teljesen biztosak, vagy pedig teljesen megfeledkeztünk róla és csak rábukkantunk a nagy pakolászás közben - az utóbbi talán könnyebb eset. Ha egyszerre mindent előveszünk, és egyszer s mindenkorra alaposan átvizsgáljuk, akkor többé nem kell ezzel a témával foglalkoznunk.

Talán csak futólag említettem, de fontos, hogy minden holmit vegyünk kézbe mikor dönteni szeretnénk. Ha csak futó pillantást vetünk rá, hajlamosak lehetünk adni még egy esélyt ("egész jól néz ki ez a póló" - "érdekes lehet ez a könyv"). Állítólag, ha kézbe vesszük a tárgyainkat, a testünk reagál rá, s így megkönnyíti a döntést. Furán hangzik, de szerintem van benne valami! Hiszen az embereknél is megérezzük, hogy vonzódunk-e hozzá, vagy valami taszít tőle.

A család ne lássa, mitől akarsz megszabadulni! (Persze csak ha a saját holmidról van szó. :)) Sokan hajlamosak lehetnek megsajnálni ezeket a tárgyakat és elvenni, pedig így csak az egyik gyűjteményből megy a másikba. Ez fordítva is igaz: ne passzoljuk le a cuccainkat másoknak! Kivéve, ha tudjuk, hogy valóban örülne neki és használni fogja.

Végül: Ne akarjunk mások helyett rendet rakni! (Kivéve talán a kisgyerekeket. :)) A jó példa ragadós lesz, meg egyébként szerintem nem is illik a más dolgaiban turkálni, a kidobálásról nem is beszélve.

A könyvben minden eddigi témáról részletes, mindent kiveséző leírás van, példákkal. Nekem jól jött volna egy külön rész a játékokról, de hát mit tegyünk, ha Marie Kondo-nak nincs még gyereke. :)

Határesetek

Ez talán a legnehezebb ügy. Szerintem nem csak az érzelmi értékkel bíró tárgyaknál fordul elő, hanem mondjuk valamilyen "hasznos" tárgynál: a "jó lesz még valamire" tipikus esete. (Én már előre félek a soha nem használt konyhai segédeszközöktől..) A könyv azt tanácsolja, hogy jó alaposan gondoljuk át ezeket az eseteket (mondjuk szerintem ez jellegéből amúgy is adódik), s a következő szempontokat vegyük figyelembe: "...gondold végig alaposan, miért is került a birtokodba! Mikor vetted, és mit jelentett akkor a számodra? Értékeld újra, hogy most milyen szerepet játszik az életedben ... mi a valódi célja az életedben!" Számomra ez új megközelítés, mert eddig mindig magát a tárgyat néztem, s magamat okoltam, hogy miért is nem használom. Pl. egy ajándékba kapott húshőmérő, ami tényleg nagyon jó, de nem vagyok az a konyhatündér, aki ezt használni tudná. És valószínűleg nem ettől leszek az. :)
Konmari a könyvében nagyon aranyosan beszélget a tárgyakkal, elköszön tőlük, ha már nincs rá szükség, s megköszöni nekik az eddigi szolgálataikat. Útnak indítja őket, mint egy népmesében. :) A tárolásnál pedig megkérdezi, hogy hol érzik jól magukat, de erről majd később. Ez elsőre mókásnak tűnt, de bevallom, mikor a gyerekeimnek arról beszéltem, hogy szegény játékoknak is kell a pihenés (magyarul rakjuk el őket), könnyebben ment nekik is, nekem is a rendrakás. Sőt, még mosogatáskor is az jutott eszembe, hogy bizony, nekem is jól esik a zuhany, biztos a tányérok is örülnek - tudom, ez már nagyon pihent dolog, de jobb, mint arra gondolni, hogy mikor fejezem már be.
Tehát alaposan végiggondolva, megkönnyebbülten engedjük el tárgyainkat, hogy másnál valóban betölthessék azt a funkciójukat, amire létrehozták őket!

Mit - miért?

Mielőtt belekezdenénk a mindent átfogó szanálásba, gondoljuk át, hogy milyen otthont szeretnénk teremteni magunknak. Kicsit olyan lehet ez, mint a fogyókúrában; fejben is kell fogyni, el kell tudni képzelni, hogy hogy fogunk kinézni. :) De nem csak úgy nagyjából, hanem "részletekbe menően kell elképzelned, milyen lesz egy kacatoktól mentes helyen élni." Állítólag ez segít, hogy elkerüljük a visszaesést. Következő lépésként pedig az okokat is megfogalmazzuk: miért szeretném ezt és ezt elérni? Ezt is minél részletesebben, s akkor máris magunkénak érezzük az új otthonunkat, könnyebb lesz rá a váltás!
Jómagam a skandináv stílusú otthonokat szeretem. (Remek összefoglaló itt, inspirációk pedig itt.) Tiszta, világos, tágas, áttekinthető. És hogy miért? Azt vettem észre, hogy minél nagyobb a káosz az életemben (s ez három gyerek mellett garantált), annál jobban vágyom az egyszerűségre. Mert szeretném, ha olyan kevés holmim lenne, amit könnyen átláthatok, amiket tényleg használok; szeretném, ha mindennek (főleg a játékoknak ill. az átmeneti használatban lévő dolgoknak) meglenne a helye, hogy csak oda kelljen érte nyúlni. Miért? Mert akkor nem a keresgélésre, ill. tárolási hely keresgélésére fordítanám az időt, hanem a fontosabb dolgokra: családra, hobbira, stb. Ez talán elég részletes és alapos indok, nem? :)

Az alapok

Az otthon rendbetétele két részből áll: a lomtalanításból és az elpakolásból. Amíg nem fejeztük be a lomtalanítást, ne foglalkozzunk a tárolással, felesleges! S mivel nem akarunk egész életünkben csak azzal foglalkozni, hogy már megint mitől kéne megszabadulni, ezért célszerű egy szuszra végezni a dologgal. Állítólag így olyan gyökeres lesz a változás, hogy nem esünk vissza a felhalmozás csapdájába, és az ember kétszer is meggondolja majd, hogy mit vigyen be a lakásba.
A könyvben azt tanácsolja a szerző, hogy kategóriánként haladjunk, ne szobánként. Mert hiába teszem rendbe pl. a szekrényt, még máshol is fogok találni ruhákat, amiket el kell pakolni és akkor kezdhetem elölről - stb., stb. A következő sorrendet javasolja: ruhák, könyvek, papírok és iratok, egyéb holmik, végül az érzelmi értékkel bíró tárgyak. Az adott kategória tárgyait mind-mind össze kell gyűjteni és egy kupacba rakni. Amit nem vettünk elő, arra már nem is emlékszünk, nem fontos, mehet a kukába! :) Állítólag már az is elrettentő, ha az ember egy kupacban látja a holmikat, mert megdöbben a mennyiségen. Érdemes reggel nekikezdeni, amikor még friss az ember, mert gyorsabban fog haladni. De szerintem ez alkat kérdése, a lényeg az elszántság.