2018. június 5., kedd

KonMari újra és újra

Az utóbbi időben egyre jobban elmentem a minimalizmus irányába, de most eszembe jutott, milyen régen kezdtem neki a KonMari-módszernek, s ideje feleleveníteni. Elővettem a könyveket, olvasgatom, lapozgatom. Szembesülök azokkal a "hibákkal", amikbe újra és újra beleesem és amiért nem olyan látványos nálunk a változás, mint ahogy szeretném.
Néhány dolog, ami most eszembe jut.

Nem vagyok elég szigorú.
Amíg van hely elpakolni, amíg eszembe jut valaki, akinek talán "jól jönne", addig csak teszem ide-oda a cuccokat. Tehát itt vannak, foglalják a helyet.

Nem szabadulok meg tőlük azonnal.
Mert akkor már egyszerre elvinnék egy nagy zsákot a családsegítőbe, meg megvárom, amíg az antikvárium környékén van dolgom, stb., stb. Ezek is itt vannak, foglalják a helyet.

Nem csinálom meg egy szuszra.
Az élet kiszámíthatatlan, egy nagycsaládban még inkább. Minél több nap telik el "eredménytelenül", annál nehezebb újra kezdeni.

Vásárolgatok.
Bizony, mint mindenki, én is hazahozok újabb cuccokat, amiről a boltban azt gondoltam, hogy ezt muszáj, ez nagyon hasznos lenne nekem! Nem. Tudok nélküle is élni.

A "KonMari-gondolkodás" elsajátítása.
Most konkrétan a "betöltötte a szerepét"-dologra gondolok. Ezt mindig elfelejtem magamtól megkérdezni, pedig sokat segítene. Nálam a legfontosabb szempontok, hogy szép és hasznos legyen valami. Ezen kívül még vannak apróságok. A hasznosságba pedig eddig nem vettem be azt, hogy "megtanított arra, hogy többet ne vegyek ilyet". Ezt muszáj lesz megjegyeznem és többször alkalmaznom.

Tényleg nincs mindennek helye.
Kis lakásban élünk hatan, állandó a körforgás mindenben. Keresem, hogy mi hol lenne a legjobb helyen, de az ideális tényleg az lenne, ha kevesebb holmink lenne. Szóval azért nincs helye sok mindennek, mert tényleg nincs meg a hely - egyszerűen elfogyott. A költözés nem opció, itt jön képbe a minimalizmus. ;)

A könyveket még forgatom és újult erővel nézek körül a házban.

2018. március 1., csütörtök

Beszámoló 3.

4. Komono

CD/DVD
Sok CD-t, DVD-t küldtem el egy tombolára. Igazából az okoz nehézséget, hogy még nem találtam ki a megfelelő tárolásukat. Ritkán veszem elő őket hallgatni, de nincsenek is könnyen elérhető helyen, így aztán tényleg megnehezítem a dolgomat.
A videokazettákból megpróbálom megszerezni a digitális változatot, ez még sokáig fog tartani.

Ajándékok
Azt hiszem más is úgy van vele, hogy egyszerűen nem meri kidobni/átadni az ajándékba kapott holmikat. Én is csak Konmarinak köszönhetően jutottam el idáig. Már nem is emlékszem, mennyi mindent adtunk tovább (és azért a biztonság kedvéért nem is sorolnám fel itt 😉 ). Abban viszont biztos vagyok, hogy mindenkinek jobb, hogy ezek a tárgyak megtalálták méltó helyüket, megfelelő gazdájukat. Nem sínylődnek egy eldugott helyen, hanem valaki örül neki és használja. Ugyan még mindig nehezemre esik ez az egész, és futok egy pár kört, hogy nem tudnám-e mégis használni, de végül mégiscsak megkönnyebbülés, amikor tovább tudok adni valamit, ami nem illik teljesen hozzánk.

Kreatív alapanyagok
Nagyon szigorúan kiválogattam őket, és sikerült is jól ráhangolódnom a szelektálásukra. Be kellett látnom, hogy sok minden már nem is használható. Az én életem is már teljesen más, mint amikor ezeket felhalmoztam és őszintének kell lennem magamhoz - egyszerűen nem tudok már mindent megcsinálni, amit szeretnék, ill.amit tudnék. Nekem az a legnehezebb, amikor látok valami tök jó ötletet, amiről tudom, hogy képes vagyok megcsinálni - de el kell engednem. Meg kell tanulnom NEM-et mondani - saját magamnak. :)
Egy-két dolgot külön dobozba tettem, mert úgy érzem, később is szívesen elővenném: a kötéshez való eszközöket és a gyöngyöket. Elraktam egy kisebb ikeás dobozba, felcímkézve.

Többek között ezekből válogattam
Dekoráció
Kidobtam a régi gyűrött alapanyagokat, de időről időre újra szelektálni kell, főleg az ünnepi dekort. Sok, gyerekek által készített dísz van, amit nem fogunk minden évben elővenni - és van, amit nyugodt szívvel ki lehet dobni.

Háztartási holmik
Végre-végre rávettem magam, hogy megszabaduljak a sosem használt fürdőköpenyemtől. Eddig visszatartott a "jó lesz még", "hiszen alig használtam, jó állapotban van". Muszáj túllépni ezeken a régi beidegződéseken és bevallani, hogy ha valami nem vált, hát nem vált be.
Ezenkívül kidobtam rengeteg műanyag vállfát, amit a boltban adtak a ruhákhoz. Jobban szeretem a természetes anyagokat.


2018. január 21., vasárnap

Ígértem, hozok néhány képet, hogy tavaly milyen "feladatokat" végeztem Peter Walsh januári kihívásán.
Az első a mosogató alatti rész. Nincs "előtte" fotó, csak azt a nagy kosarat fényképeztem le, amibe össze-vissza bedobálva voltak a holmik.


Ősrégi takarítószerek lapultak benne.. No, nem azért mert nem takarítok, hanem mindent megoldok már ecettel meg hasonló környezetbarát eszközökkel.
Szóval csináltam egy kis rendet és sokkal praktikusabban, átláthatóbban rendeztem vissza ezt a részt. Természetesen konmari szellemében, őszintén magamhoz megváltam a nemszeretem dolgoktól is (pl.egy utálatos portörlőtől).


Egy év múltán még mindig hasonlóan néz ki, kicsit több minden van benne, de még átlátható.

A következő példát máskor hozom.
Szép hetet!

2018. január 17., szerda

Januári rendteremtés Peter Walsh-sal

Szerintem még nem késő, és nagyon ajánlom Peter Walsh januári kihívását!
Minden napra ad egy kb.10 perces feladatot, amit viszonylag könnyű elvégezni, mégis látványos.
Tavaly még tudtam napról napra követni, nagyon szerettem. (Majd hozok néhány képet is.)

A facebook oldalán lehet csatlakozni, hajrá!




2018. január 4., csütörtök

Boldog Új Évet!


Üdv mindenkinek!
Ne tegyetek fogadalmakat, egyszerűen csak tegyétek azt, amiről tudjátok, hogy jó.

Éljen a minimalizmus, itt pedig egy kis kedvcsináló hozzá Joshua Becker-től:


2017. november 13., hétfő

Kereszténység, minimalizmus

Hívőként nehéz beállni egy "trendi" elgondolás mögé. Ebben az esetben mégis úgy tapasztalom, hogy a minimalizmus keretei inkább segítenek abban, hogy jobban tudjak Istenre fókuszálni.
Isten mindig is azt szerette volna, ha Ő van életünk középpontjában. Számtalan esetben kérte Jézus is, hogy hagyjunk hátra mindent és kövessük Őt.
És mi hiába mondjuk, hogy nekünk Ő a minden, mégis elborítja az életünket fizikailag és lelkileg is ennek a világnak a kitalációi.
A minimalizmus megkongatja a vészharangot, hogy gondoljuk újra, hogy mire is van igazán szükségünk. Hívő emberként tudjuk a választ: Istenre.


2017. október 11., szerda

Beszámoló 2.

A nyári szünet után szép lassan visszatérek ide is. :)

Következő kategória:

3. Iratok, papírok
Itt is elkövettem korábban azt a hibát, hogy csak felületesen, "beletúrtam" a papírok közé. Most mindent egyenként megnéztem. Rengeteg papírt tudtam a gyerekeknek adni rajzoláshoz - sok-sok régi jegyzet volt az egyetemről, gimnáziumból, tanfolyamokról. Már elég sok idő eltelt, hogy jobban rálássak a dolgaimra és meg tudom magamnak bocsátani, hogy már nem azzal szeretnék foglalkozni, ami 10 éve érdekelt. :)
Nagyon sok művészi(nek szánt) rajzot dobtam ki, az egyetemi évekből. Sosem voltam kiemelkedő benne, így inkább nyomasztó volt rájuk nézni - nem is értem, minek terheltem magam ezekkel? Örülök, hogy ki tudtam dobni őket, és már nincsenek meg.
Természetesen sok-sok lejárt jótállást is találtam..
Nem is tudom, miért, de rendszeresen teszek félre üres dobozokat, mert pl.jó állapotban van, jó a formája - tehát "jó lesz még valamire". Most ezekből is sokat kidobtam.
Ez csak az egyik kupac, ami kiment:


Folyt.köv.