2018. január 21., vasárnap

Ígértem, hozok néhány képet, hogy tavaly milyen "feladatokat" végeztem Peter Walsh januári kihívásán.
Az első a mosogató alatti rész. Nincs "előtte" fotó, csak azt a nagy kosarat fényképeztem le, amibe össze-vissza bedobálva voltak a holmik.


Ősrégi takarítószerek lapultak benne.. No, nem azért mert nem takarítok, hanem mindent megoldok már ecettel meg hasonló környezetbarát eszközökkel.
Szóval csináltam egy kis rendet és sokkal praktikusabban, átláthatóbban rendeztem vissza ezt a részt. Természetesen konmari szellemében, őszintén magamhoz megváltam a nemszeretem dolgoktól is (pl.egy utálatos portörlőtől).


Egy év múltán még mindig hasonlóan néz ki, kicsit több minden van benne, de még átlátható.

A következő példát máskor hozom.
Szép hetet!

2018. január 17., szerda

Januári rendteremtés Peter Walsh-sal

Szerintem még nem késő, és nagyon ajánlom Peter Walsh januári kihívását!
Minden napra ad egy kb.10 perces feladatot, amit viszonylag könnyű elvégezni, mégis látványos.
Tavaly még tudtam napról napra követni, nagyon szerettem. (Majd hozok néhány képet is.)

A facebook oldalán lehet csatlakozni, hajrá!




2018. január 4., csütörtök

Boldog Új Évet!


Üdv mindenkinek!
Ne tegyetek fogadalmakat, egyszerűen csak tegyétek azt, amiről tudjátok, hogy jó.

Éljen a minimalizmus, itt pedig egy kis kedvcsináló hozzá Joshua Becker-től:


2017. november 13., hétfő

Kereszténység, minimalizmus

Hívőként nehéz beállni egy "trendi" elgondolás mögé. Ebben az esetben mégis úgy tapasztalom, hogy a minimalizmus keretei inkább segítenek abban, hogy jobban tudjak Istenre fókuszálni.
Isten mindig is azt szerette volna, ha Ő van életünk középpontjában. Számtalan esetben kérte Jézus is, hogy hagyjunk hátra mindent és kövessük Őt.
És mi hiába mondjuk, hogy nekünk Ő a minden, mégis elborítja az életünket fizikailag és lelkileg is ennek a világnak a kitalációi.
A minimalizmus megkongatja a vészharangot, hogy gondoljuk újra, hogy mire is van igazán szükségünk. Hívő emberként tudjuk a választ: Istenre.


2017. október 11., szerda

Beszámoló 2.

A nyári szünet után szép lassan visszatérek ide is. :)

Következő kategória:

3. Iratok, papírok
Itt is elkövettem korábban azt a hibát, hogy csak felületesen, "beletúrtam" a papírok közé. Most mindent egyenként megnéztem. Rengeteg papírt tudtam a gyerekeknek adni rajzoláshoz - sok-sok régi jegyzet volt az egyetemről, gimnáziumból, tanfolyamokról. Már elég sok idő eltelt, hogy jobban rálássak a dolgaimra és meg tudom magamnak bocsátani, hogy már nem azzal szeretnék foglalkozni, ami 10 éve érdekelt. :)
Nagyon sok művészi(nek szánt) rajzot dobtam ki, az egyetemi évekből. Sosem voltam kiemelkedő benne, így inkább nyomasztó volt rájuk nézni - nem is értem, minek terheltem magam ezekkel? Örülök, hogy ki tudtam dobni őket, és már nincsenek meg.
Természetesen sok-sok lejárt jótállást is találtam..
Nem is tudom, miért, de rendszeresen teszek félre üres dobozokat, mert pl.jó állapotban van, jó a formája - tehát "jó lesz még valamire". Most ezekből is sokat kidobtam.
Ez csak az egyik kupac, ami kiment:


Folyt.köv.


2017. május 9., kedd

Beszámoló 1.

A legnagyobb mumusomat, a padlást sok körrel tudtam csak befejezni. Elkövettem azt a hibát, hogy csak lazán néztem át a cuccokat. Mivel szeretnénk oda gyerekszobákat kialakítani, muszáj volt drasztikusan csökkentsem a holmijaim számát. Most tényleg kézbe vettem mindent egyenként. Nagy munka volt, de megérte. Nem voltam nagyon-nagyon szigorú, de így is rengeteg dolognak mennie kellett.
A kiindulás katasztrofális volt:


Megpróbáltam kategóriánként összeszedni, hogy mit sikerült elérnem.

1. Ruhák
Ezekkel sosem volt gondom, de most Trinny videójának hatására kiraktam azokat a holmikat, amiket tényleg nem szerettem, csak azért tartottam meg, mert hasznosak. - Ennek ellenére mégis alig-alig használtam őket. Most már két kisebb dobozban elférnek a holmijaim; felsőkből csak annyi van, amit mindig használok (kivéve egy-két igazán nyári cucc), a nadrágokból és a pulcsikból vannak inkább szezonális darabok, amiket külön tartok.
A gyerekek ruháját egyesével átnéztem, hajtogattam. 4 gyerek van, szóval gondolhatjátok meddig tartott az egész... Néhány kép a munka közbeni állapotokról, ill. most hogyan néznek ki:


2. Könyvek
A saját könyveimet újra átnéztem, de bevallom, sokat visszaraktam az elengedős kupacból megint. Nem tudom.. úgy érzem, idővel kialakul majd ezen a területen is a harmónia az elképzeléseimmel. De volt amit elajándékoztam vagy eladtam, sőt még az egyetemi könyvtárba is vittem vissza szakkönyveket. A tárolásukat elég furán oldottam meg: nem túl szép, de átmenetinek tekintem - ha már a nappaliban a könyvespolc felét nem fogják elfoglalni a játékok, akkor visszakerülhetnek. Ez szerintem még kb.10 év.. :) Szóval a dm-es pelenka dobozait oldalra fektettem, és így tettem bele a könyveket:


A gyerekkönyvek nekem már tulajdonképpen érzelmi kategória. A legtöbbet külön gonddal válogattuk nekik. Az biztos, hogy megvárjuk, hogy a legkisebb (1 éves) is olvashassa őket, aztán majd kiválogatom, hogy mit tartok meg az unokáknak. ;)


Folyt.köv.

2017. február 14., kedd

Az alagút vége

Jelentem alássan, nagyjából készen vagyok. !!!
Nem hittem volna, de megembereltem magam, ill. muszáj is volt felújítás miatt szigorúnak lennem. Itt most a fő mumusomra, a padlásra gondolok, ahol nagyon sunyin megbújt mindenféle apróság. Egyszerűen még kategóriába is alig tudtam tenni. Úgyhogy most, lépésről lépésre haladtam, MINDENT egyesével kézbe vettem, és RENGETEG holmit dobtam ki/szabadultam meg/szeretnék eladni, stb.
Jelenleg a tároláson dolgozok, hogy jó érzés legyen rájuk tekinteni és könnyű legyen mindent megtalálni.
Fényképes beszámoló majd később következik!

(pinterest)