2016. július 24., vasárnap

KonMari-módszer - Hol rontottam el?

Néha megdöbbenek azon, hogy már másfél éve írom ezt a blogot. Őszintén szólva, nem így terveztem. Azt gondoltam magamról, hogy könnyen megszabadulok a mindent elborító kacatoktól - mondjuk, ha így lenne, akkor nem is lenne szükségem erre a módszerre..
Elméletileg egyszer már végigmentem a rendszeren. De nem érzek szinte semmi javulást, és a nyomasztó érzés továbbra is bennem van. Hol és mit rontottam el? Tudnék még több holmit kidobni, nem voltam elég alapos? Miközben ezeken gondolkodtam, eljutottam a minimalizmusig. És hoztam egy döntést, hogy igen, én ezt akarom, a legbensőbb elképzeléseim ezt tükrözik. Nehezen haladok, nagy a nyüzsgés körülöttem, sajnos nem tudok mindenkit elküldeni egy hétre, hogy csak erre koncentráljak. De most végre megvan az a bizonyos belső kép, amiről Marie Kondo írt, ami alapján dolgozni kell.
Íme, a többi zsákutca, amibe belefutottam:

1. Középszerűség
Bizony megelégedtem egy kis jóleső legyintéssel a legtöbb esetben. Ezek azok a bizonyos határesetek. Pedig ha valami igazán örömmel tölt el, azt érzem és határozottan tudok dönteni. De találtam a pinterest-en két kifejező illusztrációt, ami segített:



Értitek? :)

2. A valóra nem vált álmok
Amikor már mindent, de mindent átnéztem, és a megmaradt holmikon töprengtem, az nagyon kínkeserves belső utazás volt. Rá kellett jönnöm, hogy a régi álmaim már nem aktuálisak, ill. csak kergetem őket, ahelyett, hogy már rég elengedtem volna. Attól, hogy vannak könyveim a kertészkedésről, az ételekről, idegen nyelvekről, még nem lesz szép a kertem, különleges a főztöm és nyelvzseni sem leszek. Túl sok elvárást támasztottam magammal szemben, azt hittem, ez az "alap", de így csak folyamatos frusztrációban éltem. Azt szeretném elérni, hogy a környezetem, a tárgyaim ne bűntudatot keltsenek bennem, hanem - ahogy feljebb írtam - örömet szerezzenek.

3. "Jó lesz még valamire"
Szerintem ezt nem kell részleteznem. Megmagyarázni sem lehet, nem igaz?  Ez a legnehezebb az összes közül.

4. Nem vált be
Ez valamennyire kapcsolódik a 2. ponthoz. Nehéz bevallani, ha tévedtem; mégsem jó, mégsincs hozzá kedvem, mégsem használom. Magában rejti a "jó lesz még valamire" csapdáját is.

5. Határidő
Habár erről nem lehet konkrét tanácsot adni, de rá kellett jönnöm, hogy erre szükségem van. Amint azt a bevezetőben is írtam, már elég rég elkezdtem a módszert használni, mégsem érzem, hogy a végére értem volna. Maximum novemberben szeretném befejezni, nem szeretnék már karácsony előtt ezzel foglalkozni. Készüljünk az ünnepre lazán, minden nyomástól mentesen! :)

A következő időben ezek lesznek a legfontosabb kérdéseim:

Örömet szerez? - Igazán?
Használom?

3 megjegyzés: