2018. június 5., kedd

KonMari újra és újra

Az utóbbi időben egyre jobban elmentem a minimalizmus irányába, de most eszembe jutott, milyen régen kezdtem neki a KonMari-módszernek, s ideje feleleveníteni. Elővettem a könyveket, olvasgatom, lapozgatom. Szembesülök azokkal a "hibákkal", amikbe újra és újra beleesem és amiért nem olyan látványos nálunk a változás, mint ahogy szeretném.
Néhány dolog, ami most eszembe jut.

Nem vagyok elég szigorú.
Amíg van hely elpakolni, amíg eszembe jut valaki, akinek talán "jól jönne", addig csak teszem ide-oda a cuccokat. Tehát itt vannak, foglalják a helyet.

Nem szabadulok meg tőlük azonnal.
Mert akkor már egyszerre elvinnék egy nagy zsákot a családsegítőbe, meg megvárom, amíg az antikvárium környékén van dolgom, stb., stb. Ezek is itt vannak, foglalják a helyet.

Nem csinálom meg egy szuszra.
Az élet kiszámíthatatlan, egy nagycsaládban még inkább. Minél több nap telik el "eredménytelenül", annál nehezebb újra kezdeni.

Vásárolgatok.
Bizony, mint mindenki, én is hazahozok újabb cuccokat, amiről a boltban azt gondoltam, hogy ezt muszáj, ez nagyon hasznos lenne nekem! Nem. Tudok nélküle is élni.

A "KonMari-gondolkodás" elsajátítása.
Most konkrétan a "betöltötte a szerepét"-dologra gondolok. Ezt mindig elfelejtem magamtól megkérdezni, pedig sokat segítene. Nálam a legfontosabb szempontok, hogy szép és hasznos legyen valami. Ezen kívül még vannak apróságok. A hasznosságba pedig eddig nem vettem be azt, hogy "megtanított arra, hogy többet ne vegyek ilyet". Ezt muszáj lesz megjegyeznem és többször alkalmaznom.

Tényleg nincs mindennek helye.
Kis lakásban élünk hatan, állandó a körforgás mindenben. Keresem, hogy mi hol lenne a legjobb helyen, de az ideális tényleg az lenne, ha kevesebb holmink lenne. Szóval azért nincs helye sok mindennek, mert tényleg nincs meg a hely - egyszerűen elfogyott. A költözés nem opció, itt jön képbe a minimalizmus. ;)

A könyveket még forgatom és újult erővel nézek körül a házban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése