További apróságok, amik jól jöhetnek:
A lomtalanításnál törekedjünk a tökéletességre. Különben sosem végzünk, mert mindig találunk újabb és újabb dolgokat, amik csak a helyet foglalják, pedig már elsőre ki kellett volna dobnunk. Ezek főleg azok a tárgyak lehetnek, amikben nem vagyunk teljesen biztosak, vagy pedig teljesen megfeledkeztünk róla és csak rábukkantunk a nagy pakolászás közben - az utóbbi talán könnyebb eset. Ha egyszerre mindent előveszünk, és egyszer s mindenkorra alaposan átvizsgáljuk, akkor többé nem kell ezzel a témával foglalkoznunk.
Talán csak futólag említettem, de fontos, hogy minden holmit vegyünk kézbe mikor dönteni szeretnénk. Ha csak futó pillantást vetünk rá, hajlamosak lehetünk adni még egy esélyt ("egész jól néz ki ez a póló" - "érdekes lehet ez a könyv"). Állítólag, ha kézbe vesszük a tárgyainkat, a testünk reagál rá, s így megkönnyíti a döntést. Furán hangzik, de szerintem van benne valami! Hiszen az embereknél is megérezzük, hogy vonzódunk-e hozzá, vagy valami taszít tőle.
A család ne lássa, mitől akarsz megszabadulni! (Persze csak ha a saját holmidról van szó. :)) Sokan hajlamosak lehetnek megsajnálni ezeket a tárgyakat és elvenni, pedig így csak az egyik gyűjteményből megy a másikba. Ez fordítva is igaz: ne passzoljuk le a cuccainkat másoknak! Kivéve, ha tudjuk, hogy valóban örülne neki és használni fogja.
Végül: Ne akarjunk mások helyett rendet rakni! (Kivéve talán a kisgyerekeket. :)) A jó példa ragadós lesz, meg egyébként szerintem nem is illik a más dolgaiban turkálni, a kidobálásról nem is beszélve.
A könyvben minden eddigi témáról részletes, mindent kiveséző leírás van, példákkal. Nekem jól jött volna egy külön rész a játékokról, de hát mit tegyünk, ha Marie Kondo-nak nincs még gyereke. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése