Jó hosszú időre eltűntem mostanában. Egyrészt (számomra) egyre nehezebb kategóriák jönnek, másrészt ezek már inkább a padlástéren vannak, ahová télen ritkábban megyek fel. De itt a jó idő, s most már többet is tudtam haladni.
Tehát a következő hivatalos kategória az iratoké. Lássuk, mit ír erről KonMari, ugyanis én másként csináltam.
Most azokat a papírokat kell elővenni, amik nem bírnak semmi érzelmi plusszal - nem számítanak emléknek. Aztán három kategóriába tesszük: 1.jelenleg is szükséges iratok, 2.korlátozott ideig szükséges iratok, 3.örökre megőrzendő iratok. Amit sehová sem lehet tenni, azt ki kell dobni. Ennyi az egész! :) Persze azért lehet ezt tovább ragozni. Mi az, amivel jelenleg is foglalkozni kell: megválaszolandó levelek (van még olyanja valakinek? - inkább email helyette), épp olvasott újságok, csekkek, stb. Ezeknek legyen egy külön helyük, mindig ott legyenek, s akkor nem kell értük felkutatni a házat! Máskülönben rendezettebb is lesz a szoba. Korlátozott ideig szükséges iratok: amiket gyakran veszel elő, pl. jegyzetek, újságkivágások. Ezekkel csak annyi a feladat, hogy időnként ellenőrizni kell, mert különben felhalmozódnak. Az örökre megtartandó iratok pedig a különböző hivatalos papírok lehetnek. Összefoglalva: a három alkategóriának elég három mappa, és már meg is vagyunk.
Nálam kicsit másként fest a dolog: a hétköznapi ügyeket a férjem intézi, erre nincs gondom. Azokat a papírokat, amik nekem kellenek nagyon gyakran, az íróasztal fiókomban tartom. Sajnos nem szoktam rögtön a helyére tenni az iratokat, ezért ott mindig nagy a káosz. Ezen változtatni kell. Az újságok egy helyen vannak, szerintem szörnyen néznek ki egymás hegyén-hátán, szeretném gyorsan átlapozni őket, aztán továbbadni (ugyanis sokat kapok ajándékba, s adom is tovább). Van egy külön mappám érdekes újságkivágásokkal, azt időnként felülbírálom, azzal nincs semmi gond. S tartok még 1-2 mappát a hivatalos iratoknak. A gyerekek dolgai külön színes, gumis mappában, ránézésre tudom, melyik kié, s ott van minden orvosi papírjuk.
Amikkel az utóbbi időben sokat foglalkoztam, azok olyan papírok, amik mégiscsak bírtak némi érzelmi plusszal. Átnézegettem őket, ráébredtem, hogy bármennyire kötődöm hozzájuk, nem fogom végigböngészni a kb. 10 évvel ezelőtti írásokat. Csak a hozzájuk fűződő szép emlékek miatt nem dobtam ki, mintha attól tartottam volna, hogy ezzel azok is elvesznek vagy megtagadom a szép élményeket. Ahogy ez tudatosult bennem, rájöttem, hogy pont ez az egészben a jó, hogy az emlékek megmaradnak, a tárgyak, amik miatt folyamatos lelkifurdalást éreztem, hogy nem foglalkozom velük, már nem nyomasztanak többé. Elköszöntem tőlük, megköszöntem a régi emlékeket és viszlát! A gyerekeimnek lett egy halom rajzolható üres papírja és szerintem még az oviba is fog jutni belőle.
Azt hiszem, most, hogy ezzel a felismeréssel gazdagabb lettem, még jónéhány könyvtől és papírtól megszabadulok a közeljövőben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése