Amint láttátok, szép lassan elég sok könyvtől megszabadultam. Ez nem túl szép kifejezés erre a helyzetre, de sok hely felszabadult a padláson is és a lelkemben is.
A mi családunkban nagy értéke van a tudásnak, műveltségnek, így ebből kifolyólag a könyvnek is. Régen (ahogy néhányan láthatjátok :) ) beleírtuk egymásnak emlékül, hogy kitől, milyen alkalomra kapta. Gyerekkoromban külön könyvtárszobát álmodtam magamnak, sőt, most jut eszembe, apukám is könyvtárszobát akart létrehozni a padláson. Ez egyébként nagyon jó lenne, mert tényleg nem férnek már el a könyvektől. Az elhatározás időnként megvan, hogy legalább a régi román nyelvű egyetemi tankönyveket dobják ki, de sosem lesz belőle semmi. Na de ez nem az én dolgom.
Azt hiszem, egyetem alatt kezdtem néhány könyvet elajándékozni, aztán vittem könyvtárba (szintén ajándékba) és antikváriumba (nagyon ajánlom a központi antikváriumot).
Most egyre szigorúbb voltam. Nekem ezzel kapcsolatban nagyon bejött, hogy hagyatkozzak a megérzéseimre. Mert mondjuk nem akartam ajándék-könyvet "kidobni", vagy úgy gondoltam, hogy előbb még el kéne/szeretném olvasni. És azonkívül sok olyan is volt, ami egy életérzést jelképezett nekem, ami nekem szimpatikus, amiről azt hittem, hogy nekem kell és ha van ilyen-olyan könyvem, akkor enyém az a stílus.
Nem emlékszem, mikor kattant át a gondolkodásom, de rájöttem, hogy én ezt egyszerűen nem akarom. És valóban rossz érzés volt megfogni azt a könyvet, amit kb. 5 éve kaptam karácsonyra és legbelül tudom, hogy nem akarom elolvasni, mert elolvastam a fülszöveget és kiráz tőle a hideg. A könyveknek szerintem 80%-a ajándék, a legtöbbet a szüleimtől kaptam. Nagyon rossz érzés volt ezeket most félretenni, mert tudom, hogy szeretettel adták és biztos jó könyvek is, csak sajnos nem találták el az ízlésemet. Azt hiszem egy (vagyis három) olyan könyv van, amit nagyon szerettem és szép emlék fűződik hozzá, a Pausztovszkij-könyvek. Nagyon szerettem, de tudom, hogy nem fogom újraolvasni, és inkább szeretném, ha másnak is örömet szerezne.
A kedves emlékű töri és biosz tankönyveimet kidobtam, mert erről is be kellett valljam magamnak, amit legbelül mindig is tudtam, hogy nem fogom téli estéken olvasgatni és mire a gyerekeim odakerülnek sokkal jobb segédeszközt is tudunk nekik keresni.
Most nagyjából a fele könyvet tudtam elajándékozni, a többit szeretném bevinni a könyvtárba, remélem, elfogadják.
És ezek után mi maradt?
Maradt azért szépirodalom így is :) néhány kertészeti/szakmai könyv, gyakorlatiasabb könyvek és rengeteg nyelvtanulós könyv. Annyira megjelent az, amit Marie Kondo írt a könyvben: tisztán látszik a holmijaimról, hogy mi érdekel a legjobban, milyen irányba kellene forduljak. Sokkal több a nyelvtanulási/kreatív könyvem, mint a szakmai (mármint amit egyetemen tanultam).
Azt hiszem, részemről a kidobálást befejeztem, jöhet a pakolás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése